Ilon Gábor: Szombathely őskori településtörténetének vázlata (Szombathely, 2004)
Őskorunk 2. П. 1. A történeti keret és a környezet változásai - dióhéjban A Termékeny Félhold területéről induló ún. neolitikus forradalom, amely a földműveléssel, állattenyésztéssel és cserépedények készítésével, azaz röviden a termelő gazdálkodás kifejezéssel jellemezhető, valamikor az i. e. VII-VI. évezred fordulója 46 táján érte el a Kárpát-medencét. Ez az ún. Körös-Starcevo kultúrkomplexum ideje. Ezzel a Közép-Duna-medence, mint az égei-anatóliai kultúrkör centrumától távoli peremterület, a közép- és nyugat-európai neolitizáció „motorjává" vált, ha úgy tetszik: önálló fejlődési alközponttá, másodlagos neolitizáló centrummá. A népességmozgás és az új innovációk néhány évszázaddal később - a középső újkőkorban - megyénk, így városunk területén is megjelentek. A Kárpát-medence Ny-i régiója - s benne térségünk is Szombathellyel (12. ábra) - később, a réz-, bronz-, és a vaskorban is csak a periféria része volt, két nagy, nemzetközi kereskedelmi út (2. ábra) területünkön történő áthaladása ellenére. Ezek a DK-ÉNy-i út (a szentgáli radiolarit kőnyersanyag szállítása a nyugat-európai vonaldíszes csoportokhoz ezen történt, illetve a kulturális hatások ezen érkezhettek még a rézkorban is 47 ) és az É-D-i Borostyánkő-út (7. ábra) 48 . Egy másik megközelítésből a kontinentális - helytelenül „barbárnak" nevezett - Európa őstörténetében mégis meghatározó régió, pontosan a DK-ről, majd K-ről (pl. szkíta) érkező hatások közvetítése miatt, amelyekhez azonban sajátos módon hozzá is járult. Idővel pedig a nyugatról érkező impulzusok (pl. kora vaskori Hallstatt kultúra, késő vaskori kelták) közvetítő területe kelet és délkelet felé. A „világtörténelmi" (európai) centrum pedig a történelem során a fent említett központi helyről folyamatosan északnyugati irányba helyeződött át, előbb az Egeikumba (Hellász, Római Birodalom), majd az Atlanti-óceán keleti partvidékéről (Spanyolország, Hollandia, Anglia) annak nyugati fertályára (Amerikai Egyesült Államok). Szombathely városa és a mára már ennek szerves részét képező kapcsolt községek a földrajzilag'a nyugat-magyarországi peremvidék nagytájon belül az Alpokalja középtájban, közelebbről a Gyöngyös-sík kistáj 49 területén (12. ábra) helyezkednek el. Az alföldies jellegű kistáj (területe 400 km 2 ) a Kőszegi-hegységtől délre, egy süllyedéktengelyben kialakult újpleisztocén kori vízfolyás, a Gyöngyös teraszán található. Völgye széles árterú, s minden irányban hullámos felszínű kavicstakarós síkság kíséri, amit barna jégkorszaki vályog, agyagos-vályogos lösz és lösz borít. A terület enyhén délkelet felé lejt, ami természetesen a Gyöngyös folyásirányát is meghatározza. A 24 km hosszú patak mellékpatakjai a Baláta-, a Borzó-, a Perec-, a Surányi-patak, a Sárd- és Sormás-ér, valamint a Hosszúvíz- és a Rátka-patak. A síkság másik fontos vízfolyása - különösen Szombathely vonatkozásában - a (Sorok)-Perint. A síkság átlagos magassága 207 m tszf. Felszínalaktani jellege - a lefolyástalan vagy rossz lefolyású mélyedések kusza halmaza, valamint a Gyöngyös elsorvadt holtmedrei, az ezek között található kisebb kiemelkedések - az őskori ember számára ideális környezetet jelentettek. A kavicstakarót fedő jégkori vályog és a vályogos lösz a fazekasoknak - később a téglagyáraknak - kitűnő alapanyagot szolgáltatott. Ezen a táj uralkodó talajaként erdőtalajok alakultak ki. A növényzet a Vasi (Castriferreicum) flórajárásba tartozik. Erdőtársulásait napjainkban az égerligetek, a tölgy-kőris-szil ligeterdők, a gyertyános kocsányos tölgyesek, a cseres kocsánytalan tölgyesek és a fenyőelegyes tölgyesek alkotják. A mai mérsékelten hűvös-mérsékelten száraz éghajlat a növénytermesztés számára kedvező. Az Alpok hatására az uralkodó szélirány az északi és a déli. A város ebben a tájban egy északnyu46 Horváth Ferenc-Hertelendi Ede: Contribution to the 14C based absolute chronology of the Early and Middle Neolithic Tisza region. JAMÉ XXXVI. (1994) 118. és Fig. 1. 47 Bánffy 1999. 53-55., Marton 2000. 79. 48 Az út jelentőségét elemzendő Bandi Gábor (1939-1988) régész, megyei múzeumigazgató 1982-ben nemzetközi konferenciát szervezett, amelynek előadásait a Savaria 16. köteteként 1983-ban meg is jelentette. Az út létezését a neolitikumban és a rézkorban is joggal feltételezik Károlyi 1992., 2003., Oross 2002., 2003. 49 A természetföldrajzi leírás bővebben olvasható: Marosi - Somogyi 1990. 417-422. 23
