Körmend mezőváros kézművesei a XVII-XIX. Században (Fontes Castriferriensis 2. Szombathely, 2004)

FONTES CASTRIFERRIENSIS № 2.2004. városi tisztségviselők az összeírások során mikor nevezik meg az egyes épületrészeket műhely gyanánt? Egyáltalán voltak-e a mai szóhasználat értelmében műhelyek a kézművesek kezén? Az 1828. évi országos összeírás Körmendre vonatkozó adatsoraiban , de a 171 tűzkárjegyzőkönyvekben is gyakori és visszatérő megjegyzés, hogy kisebb-nagyobb összeg fejében az iparűző házából egy szobát, fél konyhát, vagy ennél több helyiséget „árendál" lakójának, melyek között szép számmal vannak zsidók, olykor családos kézművesek is. Óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy az iparosok a szorosan vett munkavégzést vajon hol, esetleg kinél folytatják, ha azt is figyelembe vesszük, hogy az összeírás megjegyzési rovatában legényt, inast tartó kézműveseket is felsorolnak. A belső városban, a Templom utca közepén a 110. szám alatti házban élt Rituper Mihály házas, (felesége Laky Anna) legény nélkül dolgozó, 40 éves katolikus csizmadia, aki (1824-ben) 13 Ft 54 xr adókötelezettségével az adósáv alsó harmadban elhelyezkedő, 1 meddő (szántásra, szekerezésre használható) tehenet tartó, földmüveléssel is foglalkozó, (fa talpakra épült istállója, pajtája és 4 ólja 4 szekér szénával együtt elégett) „vagyonára nézvést" 1 classzisba sorolt házas zsellér. Négy derékból (szoba-konyha-szoba-kamra) álló téglafalú, 1834-ben már „cserép sindellyel" fedett épületének felét 6 Ft haszonért adta ki árendába, ebben az évben Fantner György, 33 éves, de még nőtlen szabónak. Mivel mindketten mesteremberek voltak, feltételezhetjük, hogy a lakóház szobáiban gyakorolták mesterségüket, azaz lakóterük egyben műhelyük is volt. Ezt az egyszerű következtetést erősíti meg a már korábban idézett 1800. évi városi rendtartás kézművesek egy csoportjára vonatkozó tiltása is mely szerint 30 xr büntetést fizetnek „a mesteremberek is, úgy mint a Tsimaziják, Vargák és Szabók [akik] metéllek]eiket az utzákra kiszórták", azaz házukban lévő műhelyeik melléktermékeit az utca porába vetették. A vásártérhez közeli Hajós utca sarkán, az 50. szám alatti hajlított „L" alakú ház tulajdonosa Krauthofer Mihály 2. Classzisba sorolt házas, (tisler), asztalos mester volt. Felesége Máhr Teréz, egy körmendi csizmadia lánya volt. 20 Ft 12 xr. adójával, a földműveléssel biztosan foglalkozók csoportjába ,7(,

xxi.t. 171 Lásd teljes feltárásukat, topográfiai adatok rendszerezését Nagy Zoltán: Körmend belváros kézműves házainak népi építészeti tanulságai az 1826-1834. évi tűzkárjegyzőkönyvek és más kiegészítő források alapján. In.: A Nyugat-Dunántúl népi építészete Szerk.: Dr. Cseri Miklós Szentendre-Szombathely 1996. 237-340. p. 95