Körmend mezőváros kézművesei a XVII-XIX. Században (Fontes Castriferriensis 2. Szombathely, 2004)

FONTES CASTREFERRIENSIS № 2.2004. E létszám azonban nem csupán a mestereket tartalmazza, esetenként a céhen kívül rekedt kontárok is beleszámítódnak a legénysorban élőkkel együtt, de csak a Körmenden élő iparosok adatait közölhetjük annak ellenére, hogy tudjuk, egyes céhek vidéki bejárómestereket is magukba foglaltak. E szerint a Körmenden működő céhes szervezetek, illetve iparágak az 1750-es években a következő létszámmal bírtak: mészáros 3, molnár 1, kovács 6, szűcs 2, szíjgyártó 6, lakatos 2, csizmadia 24, varga 38, gombkötő 9, csapó 7, váltómíves szabó 24, szűr szabó 27, takács 15, pintér 7, asztalos 6, esztergályos 4, bognár 15, fazekas 5 fő. Ezek a kézművesek kivétel nélkül Körmenden laktak, itt tevékenykedtek. A felsorolt 14 céhben a lábbelikészítők (varga 38 fő, csizmadia 24 fő) vannak a legtöbben: hatvanketten, őket követik a szabók (szürszabó 27 fő, váltómíves szabó 24 fő) 51 fővel, majd a ruházati alapanyagot előállító takácsok 15 fővel; a bognárokkal együtt, akik szintén tizenöten vannak. A szűcs-szíjgyártó-lakatos közös céh éppen 10 főt számlált, míg a gombkötők (9), csapók (7), fazekasok (5) jelentéktelenebbek voltak. A mészáros (3), molnár (1) és kovács (6) céhek viszont, a későbbi évszázad adatait ismerve, nagyobb körzetet ellátó regionális szervezetek voltak. Körmendi céhekhez nem köthető kézművesek is éltek a városban, amit egyéb forrásokból ismerünk. Koppány Tibor, aki Körmend városának építéstörténetét írta meg,

80 a 18. század közepéről és az uradalom akkori nagy beruházásából, a várkastély építéséből következően bőséges adatokat szolgáltat külhoni és itt élő uradalmi vagy éppen városi kézművesekről. Az 1740-es évekből az építési iratok Matias Schlosser asztalost, Matias Wohner és Johannes Nack asztalosokat, valamint Leiblich lakatost említik. Az 1750-es évekből pedig Marin Samold téglavetőmestert, Johann Stahler ácsot, Ignátz Schuster bognárt, Joseph Miller kötélverőt, mint körmendi mesterembereket tartják számon. A német nyelvű számadásokban például Matias Wohner „Tischler Meister in Körmend"

81 helymeghatározással szerepel. 1747-ben a fent említett Wohner asztalost és Leiblich lakatost céhes mesterként említik. A 18. század 70-es éveiben pedig Samuel Leitner építőmester mellett Matias Ikner helybeli kőművest, illetve Matias Eschenauer ácsmestert említik. Koppány Tibor: Körmend városának építéstörténete. Körmendi Füzetek, 1986. 63-64. p. - 18. századra vonatkozó adatai. Újabban: Egy dunántúli nagybirtok építési szerkezete a 18-19. században. In: Magyar Műemlékvédelem. XI. Budapest, 2002. 195-240. p. 81 MOL В. es. It. P. 1322. Építési iratok 122. es. f. 161-162. 43