Körmend mezőváros kézművesei a XVII-XIX. Században (Fontes Castriferriensis 2. Szombathely, 2004)

NAGY ZOLTÁN: KÖRMEND MEZŐVÁROS KÉZMŰVESEI A 17-19. SZÁZADBAN személy nevét. A részletes adatokat tartalmazó irat a SINOPSIS nevet viseli."

75 A Vas vármegyében akkor számbavett céhek többsége városban működött, de figyelemre méltó, hogy 2 szabón, 1 csizmadián, 1 kovácson és 1 fazekason kívül 12 takács céh

76 falun tevékenykedett. A városi szervezetek közül is a takácsok kerülnek az első helyre 17 céhvei, ami a megyében működő összes szervezet közel húsz százaléka; azaz minden ötödik céh takácsokat tömörített magába. Ez a nagy szám adja annak magyarázatát, hogy már e korban sem szőnek — az Őrség területét kivéve — a házakban az asszonyok, mert ez a céhes takácsok feladata. A deputáció jelentése sem pontos, hiszen Körmenden 1761-ben működő céhként ismeri el a mészáros, kovácsos, csizmadia, varga, szabó, csapó, fazekas, takács valamint egy meg nem nevezett vegyes céhet, melyről adataink szerint bebizonyítható, hogy az „pintér-tischler" társulást takar, de nem említi meg a GOMBKÖTŐ

77

, SZŰRSZABÓ, VÁLTÓMÍVES SZABÓ, BOGNÁR, MOLNÁR, ESZTERGÁLYOS céhet, noha nekik ugyan volt 1748-ból származóan céhlevelük, de ténylegesen a pintérekkel és asztalosokkal egy céhben működhettek. A sinopsis tehát nyolc egyszakmás és egy vegyes céhet ismer, amit ha összevetünk a mi 1757. évi adóívünkkel, akkor ez a szám 12 céhre módosul, melyben kettő a vegyes szervezet. Azonban az 1757. évi céhösszeírás

78 sem említ minden céhet, mivel a mészárosok és a molnárok sem fizetik be a többi céhvei együtt az évi adót, hanem külön szerződésük alapján tartja számon őket a város. A fent említett céhes lajstrom, valamint más típusú adóösszeírások

79 az egyes iparokhoz köthető létszámot is megállapíthatóvá teszik. A SINOPSIS lelőhelye: VaML. Relátia Deputationis... sub Generali Kongregatio 29 Marty A. 1762 Synopsis 67. cs. 76 Ez a szám túlzónak tekinthető. A 12 falun működő céh valódiságát felül kell vizsgálni. 77 Gombkötő céh pedig működött, hiszen 1678-ban céhlevelüket a rohonci gombkötőktől kapták, mely végső soron a pozsonyi anyacéh 1602-es szabályzatának másolata, mely Sopron 1633, Szombathely 1641, Rohonc 1676 után Körmendre 1678, Németújvárra 1710, majd 1738-ban Pinkafőre került. Lásd: Domonkos Ottó: A soproni gombkötők céhszabályzata 1633-ból. In: Soproni Szemle. 1955. 1. sz. 120. p. 1757-58-ban 7 gombkötő iparűzési adót a városnak, 1768-ban a gombkötő (céh) 3 Ft-ot fizet. 78

Lásd:VLt. 1757-1758. 79 1757., 1760., 1761., 1762. évekből származó városi és uradalmi összeírások, lásd: Kézműves adattár jegyzetanyaga. 42