Körmend mezőváros kézművesei a XVII-XIX. Században (Fontes Castriferriensis 2. Szombathely, 2004)

FONTES CASTRIFERREENSIS № 2.2004. Processió alkalmával Török nevezetű ifjú Legényt, ki is most már ifjú Mester ember, Kálvinistát zászlót vinni - nékem mint egy szemre hálnyó képpen elöl hozta, hogy bolond volt az a Török, hogy oda ment zászlót vinni - én azt feleltem, hogy lett volna bolond, a legényeknek kötelessége az, akárki légyen"; azaz bármilyen vallású legyen az. Tehát, habár a szabó céhnek saját zászlaja is volt, s mint tudjuk többségében katolikus vallásúak voltak a céhbeliek, a református legényt, ki a céh articulusa szerint teljesítette kötelességét, mégsem nézték jó szemmel a protestánsok, legalábbis egy közülük: Bicsak szűrszabó felesége. 1844-ben zászlaja volt még a csizmadiáknak is, mivel a megyei közgyűlési iratok tanúsága szerint „a körmendi Helvét vallású csizmadiák a katolikus Mesterek által a czéh közös jövedelméből egy zászló készítésére fizettek 228 v. forintot. Ez iránt támasztott panaszukra tett jelentés folytában a protestáns mestereket illető rész ki fizetésre rendeltetett".

34 A céhek az egyházi ünnepeken kívül temetési szertartásokon is részt vettek, hiszen „midőn valamely Mester Ember Felesége, vagyis gyermeke meg halna, annak temetésén a Czéhbéliek minnyájan megjelenni tartozni fognak" - írta elő a takácsok articulusa. A szabó céh levelében említett szentmihály lova ezt a célt szolgálta, rajta vitték ki a temetőbe a céhtagok a halottat. A menet elején a testület jelvényével ellátott lámpát is szokás volt vinni, melyre utaló feljegyzést Körmend esetében nem találunk, de a molnár céh 1823-ban készíttetett réz gyertyatartóin, melynek német nyelvű szövege „világosságot a molnár céhnek" - talán e funkcióra is utalhatott. Amennyiben nem temetések alkalmával, úgy minden bizonnyal templomi szertartásnál, vagy a már említett úrnapi körmenetben használhatták. A gyűlésekre való meghívás egy sajátos eszköz a kéntjáró tábla (kintjáró tábla), azaz a behívó tábla segítségével történt. A körmendi céheknél is valószínűsíthető a megléte, hiszen a szabó céh leltárában már találkozhattunk vele a 18. században. Ez a „tábla" egy kis alakú, fából készített, gyakran a céh jelvényeit domborfaragással vagy festéssel megörökített, hordozható, hatalmi jelvény volt. A legifjabb mesternek a bejárómesternek volt a feladata, hogy a táblát a céhtagok között körülhordozza, bejárja a házakat, de még a vidéki mestereket is. A jelvény felmutatása szóbeli üzenet átadásával párosult, hiszen az írást még a 19. század első felében sem bírta mindenki, az olvasás VaML. Megyei közgyűlési jegyzőkönyvek 1/1844. 27