Körmend mezőváros kézművesei a XVII-XIX. Században (Fontes Castriferriensis 2. Szombathely, 2004)

NAGY ZOLTÁN: KÖRMEND MEZŐVÁROS KÉZMŰVESEI A 17-19. SZÁZADBAN pedig éppoly nehézséget jelenthetett. Aki kellő indok nélkül nem jelent meg a gyűlésen, az büntetést fizetett, mely összeg a céh ládájába vándorolt. A ládában őrizték a pecsétet is, melynek szükségességéről külön articulus intézkedik: „A Czéhnek tulajdon pöcsétje legyen, mely pöcsét oltalmáért a czéhnek ládájában tartassék, mely pöcséttel az mesterek híre nélkül semmi levél meg ne pöcsételtessék." Ezzel a pecséttel hitelesítették a felszabadító-, a mesterlevelet, valamint a vándorkönyvekbe is a céh pecsétjének viaszba préselt lenyomata került, de a szervezet egyéb hivatalos iratain is többnyire a céhmester és jegyző aláírását erősítette meg. Ifjú Györfy Takács György 1821. január 16-án Rácz Mihály céhmesterségében kiállított felszabadító levelében a záró formula - „melly dolognak nagyobb bizonyságára attuk ezen czéhünknek szokott élő pöcsétjével meg erősített levelünket" — is „élő", azaz használatban lévő hiteles pecsét fontosságát bizonyítja.

35 Ebben a levélben a takácsok céhszokásaira és a szervezet belső életére is találunk példát: „Mint hogy czéhünknek igen jó rendtartása és articulusa szerint (Gy. T. Gy.) a Társpoharat is jámbor Legén társainak meg atta, és véghez vitte föllül nevezett Kiss János Atya Mester házánál, kereszt Atyái pedig voltak akkorbeli dékán legén Nagy Imre, Farkas Gábor, Gáli György..." Tehát nyilvánvaló, hogy a takács céh ebben az időben elég nagy létszámú lehetett, hiszen atyamestert és dékánt is választott. Míg az előző a legények társaságát felügyelte, addig az utóbbi a legénymesterek választott feje volt, kiknek külön legényládája is szokott lenni. Ebből a korból megmaradt a takács céh ládája is,

36 mely fedelének belső oldalán olvasható szöveg tanúsága szerint „Készült Anno 1829 die Juny Kiss János Czéh mesterségében Molnár Ferencz Atya Mester, Rácz Mihály Jegző"; a nyolc évvel korábban kiállított bizonyságlevélen feltüntetett vezetők neve közül kettő azonos, de funkciójuk nem. Az viszont kézenfekvő, hogy az egykori céhmester, majd jegyző, Rácz Mihály írni-olvasni tudó volt. Nevét egyébként megtaláljuk mind az 1817., mind az 1828. évi összeírásokban is. A takácsok céhládája fedelének belső oldala díszített volt. Az okkerrel írt feliratok alatt két babérkoszorú között a koronás magyar címer ékeskedett. Nem véletlen az egyébként szerény küllemű láda belső i5 A körmendi Takács Céh felszabadítólevele, 1821. RHM-Ht 81.291.1 36 RHM-Ht 64.171.1 a „Céhkataszterben" mint asztalos céhláda van feltüntetve, de ez téves, a ládán szereplő nevek segítségével sikerült beazonosítani. 28