Körmend mezőváros kézművesei a XVII-XIX. Században (Fontes Castriferriensis 2. Szombathely, 2004)

NAGY ZOLTÁN: KÖRMEND MEZŐVÁROS KÉZMŰVESEI A 17-19. SZÁZADBAN özvegyét veszi el. 212 esetből dokumentálhatóan mindössze 5 esetben választanak földműves párt, de ez a statisztikai adat nem mérvadó, mivel a családon belüli földműves ág gyakorisága miatt kimondatlanul is túlsúlyban van a „mezei gazdákkal" való összeházasodás. Az azonos mesterséget űzők családjába való beházasodás pedig a vártnál alacsonyabb szintű, az ismert házasságkötések V4-ében jelentkezik, annak ellenére, hogy ez a céhek által is kedvezményezett párkapcsolat céhbelépés esetén 50 %-os illeték befizetési kedvezményt jelent. Az iparosok leggyakrabban a legnépesebb mesterség űzők leányait veszik el feleségül. 30 %-ban csizmadia, 13 %-ban varga, 10 %-ban szabó, 6 %-ban takács, 5 %-ban pedig gombkötő mester lesz az após. Kézművesek vallási megoszlása Egy uradalmi központ szerepkörű mezővárosban nemcsak a mindenkori politikai áramlatok, hanem a nyelvi, vallási sokszínűség is jellemző jegy volt a századok során. Körmend 17. századi színmagyar lakossága a 18. század betelepítésekkel, a német, kisebb részben horvát ajkúak bevándorlásával megkezdődött, melynek tagjai jórészt kézművesek, az iparilag fejlettebb régióból: Sziléziából, Bajorországból, Stájerországból, kisebb mértékben Morvaországból, illetve a szlávok lakta területekről, Horvátországból érkeznek. A várkastély nagyszabású átépítése külhoni szakemberek betelepítését is megkövetelte. A város érezhetően elnémetesedett. A számos példa közül ragadunk ki néhányat. Az evangélikus Heilman Fülöp pék Würtenbergből, míg az esztergályos Heilman Mihály Beustiftből érkezett Körmendre. Wirt, Rosendorf, Eiswald, Sappau, Glasbac, Pernau, Punitz, Lübek, Bécsújhely, Rettenbach, Kukmér, Neusidl Somerhausen, Pudendorf, Bécs a leggyakrabban előforduló helységek, ahonnan a kézművesek letelepedési szándékkal indultak el nyugatról kelet felé. Ez a beáramlás a 19. század első felében is folytatódott. A bevándorló németség minden bizonnyal nemcsak nyelvében, hanem kulturális, etnikai, gazdasági téren is különbözött a helyben lakóktól, ami az írásbeliség meglétével, a lakáskultúra fejlettebb formáinak átvételével, új szellemi áramlatok meghonosításával segítette elő a mezőváros fejlődősét. Ezt a folyamatot a legjobban a divatváltásokon keresztül érzékelhetjük. A süvegviseletet a kalap, a szűrt a posztóköpönyeg, a csizmát a cipő, a vászongatyát pedig a pantalló váltja fel. A divatváltásnak és a német 126