Körmend mezőváros kézművesei a XVII-XIX. Században (Fontes Castriferriensis 2. Szombathely, 2004)

FONTES CASTRIFERRIENSIS № 2.2004. bádogosnak, a városképet javító építő és tervező munkát is végző építőmesternek, a minőségi munkát végző ácsnak, bognárnak, asztalosmesternek, a kiemelkedő tudással bíró kézműveseknek. A városi tisztségviselők mindenkiről tudták itt, hogy kinek miféle mestersége van. Azt is nyilvántartották, hogy „vagyonára nézvést" hányad osztályba sorolható. így a vagyon alapja e rendi társadalomban a föld és szőlőbirtok volt. A 18-19. században minden ehhez igazodott. A kézművesek, ha tehették készleteik eladásakor a megszerzett pénzen alapanyagot, ezt követően földet vásároltak, hogy számos gyermekeiknek osztályt téve legyen mit adniuk. A 19. század második felében felvett haláleseti jegyzőkönyvek áttanulmányozása arról győzött meg bennünket, hogy a helyi társadalom sokkal tagoltabb volt, mint ahogyan az iratokból azt meg tudjuk állapítani. Akiknek saját ingatlanuk, s ezen kívül legalább néhány holdnyi földes rétbirtokuk nem volt, mert nem tudtak „szerzeni", azok nem voltak képesek saját életsorsuk reprodukálásán túllépve életminőségüket javító vagyonhoz jutni, ami az életmódot is kifejező inventariumokban mérhetően kifejezésre jut. A kézművesek házassági kapcsolataikkal juthatnának előrébb, ha tudnának. A paraszti társadalomban gyökerező kézművesek zöme Körmenden sem tud nyitni más társadalmi rétegek felé. Az 1857. évi táblázatunkba foglalt házasodási szokásokat vizsgálva jól látszik, hogy a kézművesek leánygyermekei, illetve maguk az iparűzők is milyen gyakran saját társadalmi rétegükből házasodnak.

227 Az esetek túlnyomó többségében a földművelőkkel azonos időpontban, farsang hónapjában, a felekezeti hovatartozástól függő esketési napon. Általában egymás közt házasodnak.

228 Ritka kivételnek számított, az az eset, mikor az evangélikus Beer József lakatos házasságot kötött 1863-ban Diskay Ignácz ügyvéd kővágóörsi születésű lányával. Minden bizonnyal hasonló rangon való házasságot jelent Grandli Terézia pornói születésű bőrkereskedő leányának házassága 1844-ben a körmendi Ritter György mészárossal is. Az 1857-ben Körmend társadalmában jelenlévő 271 kézműves házasságkötését megvizsgálva megállapíthatjuk, hogy összesen 40 alkalommal házasodtak újra az özvegyen maradtak közül, így az összes házasságkötések száma 313-ra emelkedik. Ebből 101 alkalommal kézműves férfi kézműves leányát, kevesebb esetben XXVIII-XXIX. t. XIV-XV. t. 125