Körmend mezőváros kézművesei a XVII-XIX. Században (Fontes Castriferriensis 2. Szombathely, 2004)

NAGY ZOLTÁN: KÖRMEND MEZŐVÁROS KÉZMŰVESEI A 17-19. SZÁZADBAN nem, csak tehenét írják ismételten össze. E két összeírás ellentétes adatai, lényeges adathiányai arra figyelmeztetnek, hogy az országos összeírás helyi adatait csak más forrásokkal együtt szabad kiértékelni. A négy évvel korábban kivetett adó mértékének kontrollált

206 adóösszeírására viszont jól támaszkodhatunk. E szerint Támedler Mihály 1824-ben, 42 évesen a kézművesek között a 9. legtöbbet adózó. A rárótt adó mértéke 37 Ft 42 xr, ami vizsgálataink szerint a két ökörrel szántók kategóriájába utalja, s valóban, a több forrásból származó adatok alátámasztják azt, hogy mestersége gyakorlása mellett aktív földműveléssel is foglalkozik. Hagyatéki leltárának „Tartozási állapotok" felsorolásából kiderül, hogy (legalábbis idős korárában) szolgája is van, mivel feljegyzik, hogy „Kotsis Ferenc béresnek hátra lévő szolgai fizetése 5 Ft". A korábbi kondícióit ismerve sem lehetetlen béres tartása, mely esetben értelmezhető lenne az egész évben zajló mesterséggel való foglalatossága is, hiszen akkor az időigényes mezőgazdasági munkákat szolgájával, azaz béresével végeztethette volna. Támedler Mihály 25 éves korában házasodott, s 40 évet élt le felesége mellet úgy, hogy Pap Katalin, Pap Ferenc árván hagyott leánya 20 éves korától 10 gyermekkel ajándékozta meg, akik közül kettő - 1824, 1826-ban születettek - gyermekkorukban elhaláloztak, de a többiek a felnőtt kort megérték, csupán a már férjhez ment Katalin leányuk távozott idő előtt, egy árva leányt hagyva maga után. 1807 és 1824 között született gyermekei édesapjuk halálakor már mind férjes asszonyok és feleséges férfiak voltak. Közülük Zsuzsanna Egyházasrádócra, Julianna Kiskölkedre ment férjhez, a többi leány: Katalint, Erzsébet, Judit és Terézia Körmenden maradtak. A férfiak közül a haláleseti jegyzőkönyv azt írja, hogy „Támedler Mihály Körmendi Csizmadia Mester, Támedler Ferenc szinte Körmendi Csizmadia Mester" apjuk tanult mesterségét folytatta. E forrásidézésnél azonban meg kell állnunk, mivel az apja Néhány alább közölt összehasonlító adatot figyelembe véve úgy látjuk, hogy lényegesen nem változott az adó mértéke néhány év alatt, pl. Németh János jobbágy, magyar varga adója 1821-ben 37 Ft, 1824-ben pedig 37 Ft 30 xr volt, Hodosi Ferenc szabó adója 1821-ben 22 Ft 54 xr, 1824-ben 21 Ft 54 xr - alig változó. Máhr János esztergályos 1820-ban 9 Ft 47 xr-t, míg 1824-ben 10 Ft 48 xr-t fizet. Az 1821. évi portiófelvetésben a hazátlan kézművesekre (Himmer üveges, Schindler üveges, Hafner ács, Lantsak ács, Lenhard Antal cserepező, Holier Antal puskacsináló egységesen 4 Ft 48 xr-t fizet, mely összeg 1824-ben sem változott, így az 1824. éves adóösszeírást megbízható forrásként a kézművesek gazdasági helyzetének megítélésére zsinórmértékül használhatjuk. 207 VIII. diagram 114