Körmend mezőváros kézművesei a XVII-XIX. Században (Fontes Castriferriensis 2. Szombathely, 2004)

FONTES CASTRIFERRIENSIS № 2.2004. törmelékben.

194 Az agyagpipák oldalán meglepetésemre az eddig még nem ismert MOS. BINDER névrövidítés tűnt elő. A Binder bepecsételéses darabok tanulmányozása közben belém hasított a felismerés: A nagy valószínűséggel német anyanyelvű pipakészítők közül egyikének neve az 1828-as összeírásban a nálunk megszokott Pintér alakban, míg saját használatában annak teljesen megfelelő Bindert (Faßbinder) alkalmazta pecsételő vasán. Tanulságként elraktároztam, hogy a különböző forrásoknak több hiteles névvariánsa is lehet. A körmendi anyakönyvekben például vagy latinul - r. katolikus anyakönyvekben -, vagy magyarul - evangélikus, református anyakönyvekben - a zsidók pedig héberül és németül írták be adataikat a leggyakrabban, de nem mindig. A reformországgyűlés határozata alapján volt egy rövid időszak, mikor egységes nyelvű anyakönyvezésre tért át minden felekezet, ezért fordulhat elő, hogy a német anyanyelvű kézművesek neve magyar szabályoknak megfelelően tükörfordítással kerülnek a rovatokba. Az általunk készített adattárban az egységes névkezelés miatt a latin és német neveket következetesen magyarítottuk, hiszen nem tudhatjuk, hogy az adott időben latin nyelven anyakönyvezett Sámuel Leithner, vagy fia Andreas Leithner valójában hogy használta nevét. Ez csak 1838 után derült ki, amikor is a magyar nyelvű építési iratokban bizonyíthatóan az építőmester Leithner Andrásként szerepel. Erről győz meg bennünket Koppány Tibor kitűnő tanulmánya is

19 . Olyan eset is előfordulhat, hogy hiába van tízezernyi anyakönyvi cédula a múzeum e célra készíttetett adattári tároló dobozaiban, ha annak egy részét az időkorlátok szabta okok miatt itt fel sem használhatjuk. Az 1763-1828 közötti évek bizonytalan adatait ugyanis nem tudtuk megfelelően rendszerezni, így az adatok egy kisebb töredékét, az 1817. évtől kezdődve használtuk fel a fő időmetszet adatainak kiegészítéséül. Ezért fordulhatott elő, hogy Johannes Neuszinger fiatal német varga mester adatai borítékban pihentek mind a mai napig. Mint ahogyan az anyakönyvből kijegyzett cédulán állnak: Johannes Neuszinger evangélikus német varga mester 1818. Mindkét töredéket Auer Miklós barátom rajzolta le 2001. nyarán az utolsó pillanatban, így a Dunántúli cseréppipa készítő műhelyek és termékeik a XIX. században című kötet 12. oldalán tanulmányozhatók. 195 Koppány Tibor: Egy dunántúli nagybirtok építési szervezete a 18-19. században. In.: Magyar műemlékvédelem XI. Budapest 2002. 221. p. 109