Nagy Zoltán: A dunántúli cseréppipa-készítő műhelyek és termékeik a 19. században (Fontes Castriferriensis 1. Szombathely, 2001)
NAGY ZOLTÁN: DUNÁNTÚLI CSERÉPPIPA KÉSZÍTŐ MŰHELYEK ÉS TERMÉKEIK A XIX. SZÁZADBAN naponként csak annyit is keresni amennyi Háza népe igen sovány táplálására meg kívántatik, és alig vagyon Nyolc vagy Kilenc Háznép amely még fizethet a többieken a hátra lévő és Constributiok pedig valamelly Mobiliáiból exegnálni kelletik, amelly végrehajtás ha ez úttal meg történik a jövő és utóbbi Esztendőkre éppen nem lészen tőlük mit el venni. Ezen okból Méjj alázatossággal könyörgünk Tettes Úr kegyes színe előtt, hogy kegyesen tekintvén szánakozásra méltó sorsunkat, méltóztasson ezen Érdemben egy Itten Ki küldöttséget rendelni a melly ezen igen igazságos és jövendőre is reánk nézve a leg szomorúbb következésekre mutató panaszunkat meg vizsgálja, és orvoslásra nézve a reánk vetett fizetésbeli Tehernek egy részét a többi járásra fel osztani. Melly leg alázatosabb könyörgésünk nagy bizalommal várván, a tartozó leg nagyobb tisztelettel vagyunk Az Tekintetes Első Ali Ispány Urunknak Körmeenden Febr. 8 kán 830. leg kisebb szegény szolgái Körmend Kerületbéli Zsidó Közönség KÖRMÖCBÁNYA, Kremnitz (Szlovákia) Triesztben az 1882-ben tartott ipari kiállításon ezüst érmekkel jutalmazták a kiállított pipákat. 1885-ben 200 munkással üzemel, évi termelése 500 000 tucat = 6 millió darab(!) pipa. (Morgenroth, 2001.) NAGYKÁLLÓ (Magyarország) Szabolcs megye régi székheiyének, Nagykállónak a pipacsinálókra vonatkozó adatit egyedül az 1848. évi zsidóösszeírásból ismerjük. A XIX. század közepén itt két zsidó pipakészítő volt. (Nyárády, 1961. 113-125.) NYÍREGYHÁZA (Magyarország) A nyíregyházi pipások létét egyedül egy versikéből (Nyárády: 1961. 117.p.) ismerjük: „Hofman a fűszeres, André az üveges, Blau a pipás, Wohlgemut a csipás" PÁPA (Magyarország) II. József türelmi rendelete után, 1781-től lehetővé vált, hogy a zsidók mesterséget sajátítsanak el, gyárakat alapítsanak. 1783-tól megtartva a bányavárosokban való letelepedés tilalmát - biztosították a városokban való letelepedést. 1840-ben a zsidók szabad lakhatási jogot kaptak, gyárat alapíthattak, ipart űzhettek, tudománnyal és művészetekkel foglalkozhattak. (Hudi, 1995.) 62
