Nagy Zoltán: A dunántúli cseréppipa-készítő műhelyek és termékeik a 19. században (Fontes Castriferriensis 1. Szombathely, 2001)

NAGY ZOLTÁN: DUNÁNTÚLI CSERÉPPIPA KÉSZÍTŐ MŰHELYEK ÉS TERMÉKEIK A XIX. SZÁZADBAN megoldások, de sohasem azonosak, azaz élő műhelykapcsolatról e korban nem beszélhetünk. A pipatöredékek tanulmányozása során feltűnt az alkalmazott formák nagy száma. Körmend, Vasvár, Bonyhád, Pápa műhelyei közel ötszáz, egymástól különböző pipaformát használtak. A matricákba vésett díszek több csoportra oszthatók. A reliefszerű díszítés jellegzetes motívumai: császárábrázolás (I. Ferenc, Napóleon), (CV. CVI, CXV. t. 1, 2ab-c, CXVI. t. 1a-b-c) címerábrázolás (CVII, CXI. t. 1a), (Magyar Szent Korona, Osztrák sasos), katonaábrázolás, (CXXI. t.) viseletben ábrázolt „jegyespár" (CXVIII. t.), vadász és vadászjelenetek, fejét hátravető szarvas, (CX. t.) mitológiai alakok, maszkos ábrázolások (CVI

II. t.), egzotikus témák (indián, zsiráfot vezető burnuszos férfi), avatási emlékek (gallionfigurás gőzhajó, bécsi vasút) (CXV. t. 3 a-b-c). A vésett volután, barokkos virágfűzéren, kosárfonatdíszen, kulacsmintán, akantuszleveken, kívül kürtformák, sásfonatos méhkas, csücskös tülökforma, oroszlántalpú köcsög mellett a klasszikus Selmecbányái barokk-kagylós talpú pipaformák is jelentős számban vannak jelen. Az egyes műhelyekre nem csak a név és mesterjegy bepecsételése lehet esetenként jellemző, hanem a késztermék színe is. A vizsgált agyagpipák mintegy fele terrakotta, viasszal kezelt, polírozott, másik fele pedig redukciós eljárás folytán feketére égetett, viaszolt, polírozott, illetve matt, szalmalángon füstölt. Kis számban mázas („fekete", barna, sárga, zöld és csorgatott mázas), illetve festéknyomos (vérvörös, bordó és meggyszínű,- földfestékkel színezett), bronzírozott, növényi rosttal kötözött, batikolt töredékeket is találtunk. Gyakori a márványozás, melynek két fajtája ismert: a fröcskölt (CXXIV. t. 3) és az erezett (CXXV. t. 4). Néhány darabon megfigyelhetjük, hogy a bepecsételést aranyozták. (Pápa, Boscowitz) A kaolinból készült, fehér pipák viszont teljes egészében hiányoznak. Mely alól kivételt képeznek a XX. század fordulóján Városlődön. Boscowitz Sámuel által készített kávéházi pipák. A kutatás kulcskérdésnek tekintette a földbe kerülési idejének meghatározását. Ez azért fontos, hogy a pipákkal együtt előkerült néprajzi tárgyak korát is meg tudjuk határozni. A korszakoláshoz a forma és a stílus sajátosságain kívül segítségre lehetnek az ábrázolt viseleti elemekben rejlő kronológia - bajusz, barkó, korszakán, kürtőkalap, frakk, kitüntetés értelmezése. Ugyancsak kormeghatározó lehet az egyes császárok (I. Ferenc, Napóleon) kultuszának időhatárai, a pipába nyomott pecsételők betűtípusának - talpas, egyenes metszésű és a kalligrafált folyóírás divatja, a német nyelvű feliratot felváltó magyar helységnevek és betűk, kettős mássalhangzók alkalmazása. A relatív kronológiát az emlékpipákon látható ábrázolások segítik - I. Ferenc császárról elnevezett, gallionfigurás vitorlás gőzhajó bécsi avatása 1830. szeptember 4-én, a bécsi vasút felavatása 1838-ban. A 1801. és 1816-ban vert, forgalomban erősen megkopott pénzérmék 5-20 évvel később kerülhettek földbe. A „wiener rauftmusterrel" díszített, kobaltkék 52