Nagy Zoltán: A dunántúli cseréppipa-készítő műhelyek és termékeik a 19. században (Fontes Castriferriensis 1. Szombathely, 2001)
FONTES CASTRIFERRIENSIS № 1 2001. darabok közül a jellegzetes Wiener Ranftmusterrel, - máz alatti kobaltkék vonalas festésű díszítéssel - ellátott töredékek érdemelnek figyelmet, mert korjelző szerepük jelentős (IX, XXXI.t.). A feltöltésbe került fémhulladékot leginkább kovácsolt vasszögek teszik ki, de egy XIX. század közepe előtt készült, leveles szőlőfürttel díszített sárgaréz zsebóra felhúzó (XXVIII. t.) a kor megállapítását illetően segítségünkre siethet. A népi kerámia közül velemér-völgyi, jaki, sümegi és feltehetően helyi műhelyek termékei is szerepelnek nagy számban, ám a töredékek, mint ahogyan az agyagpipáknál is tapasztaltuk kicsik, alig féltenyérnyiek és csak ritkán illeszthetők össze, ami arra vall, hogy darabjaik vagy nagy területen szóródtak szét, vagy nem helyben képződött hulladékkal állunk szembe. Ezt látszik igazolni az a néhány szép, de egyúttal jellegtelen gyémántmetszéses máz nélküli kályhacsempe darabja is (XXXIII. t.), mely feltehetően módosabb házból kerülhetett ki. Korát széles skálán helyezhető el, mert épp úgy lehet XVII, mint XVIII. század végén készült darab is. Az azonban biztosnak látszik, hogy nem a kőszegi kályhás céh keze alól került ki. A sok kézi vetésű tetőcserép darab és a vastag téglatörmelék is azt sugallja, hogy a feltöltést - a helyi városi „téglaszín" közelében - a gyakori árvizektől sújtott Kauz-rét peremén a múlt század közepe körül hajtották végre más területről ideszállított építési törmelékkel összekevert háztartási, agyagpipákat is tartalmazó hulladékkal együtt. Hogy ez a mai terepszint alatt 80-140 cm mélyen lévő töltés 1830 előtt nem jöhetett létre bizonyítja az a gallionfigurás vitorlás gőzhajót ábrázoló IOSEP BARTSZ bepecsételésü pipatöredék (LXXXIX. t.) is, melynek készítési ideje 1830 szeptembert 4-ét követő lehet, mivel ekkor bocsátották vízre. Első útján Bécs és Pest között közlekedett. E jeles eseményről metszet is készült, mely teljes mértékben megegyezik az itt talált agyagpipa rajzával."* Hogy a „világraszóló" - technikatörténeti szempontból jelentős - találmányok népszerűek lehettek, bizonyítja az a Néprajzi Múzeum táplálkozástörténeti gyűjteményében őrzött, 1928-ban megszerzett ANTON PARTSCH bepecsételéssel ellátott agyagpipa is, mely tűzkosarának felső pereme alatt WIENER EISENBAHN felirat és gőzmozdony vontatású vasúti szerelvény látható az indóházzal együtt. (LXXXVIII. t.) Ez a jelenet sem készülhetett az 1830-as évek előtt, mivel a Bécs-Vlorisdorf-Wagram közötti pályát 1838-ban adták át. Korjelző lehet még az itt előkerült pipatöredékekbe pecsételt nevek mögött meghúzódó mesterek tényleges működési idejének feltárása is. Talán ez a legnehezebb feladat, mely aprólékos levéltári kutatást igényel. Ezúton mondok köszönetet prof. dr. Bakay Kornél kőszegi múzeumigazgató, Úrnak, hogy ^megvizsgálva a talált kályhacsempe-töredéket, - a fenti véleményét megosztotta velem. Ezúton fejezem ki köszönetemet dr.Osskó Imák Úrnak, akinek meghívására Velburgi otthonában 2000. júliusában tanulmányozhattam nagyszerű gyűjteményét. Ezúton köszönöm meg Rékai Miklós néprajzkutatónak, a Néprajzi Múzeum táplálkozás gyűjteménye vezetőjének, hogy tanulmányozhattam az ott elhelyezett selmeci típusú agyagpipákat, Auer Miklósnak, hogy kutatásaival elősegítette a pipatöredékeken látható műszaki újítások időbeni meghatározását, nemkülönben a pipák részleteiről készült kitűnő rajzokat. 49
