Nagy Zoltán: A dunántúli cseréppipa-készítő műhelyek és termékeik a 19. században (Fontes Castriferriensis 1. Szombathely, 2001)
NAGY ZOLTÁN: DUNÁNTÚLI CSERÉPPIPA KÉSZÍTŐ MŰHELYEK ÉS TERMÉKEIK A XIX. SZÁZADBAN A XIX. század utolsó harmadára vonatkozóan hitelt érdemlő információt kapunk a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara 1876. évi statisztikai jelentéséből. A Dunántúlon csupán 6, Pécsről 1, Tolna megyéből 2 valamint Veszprém megyéből 3 pipakészítőt jelentenek. Pipakereskedő is csak 1-1 fő van mindössze Veszprém és Győr vármegyében. A részletes, alapos adatfelvételi statisztika alapján biztosak lehetünk abban, hogy Körmenden ekkor már -az egyetlen, évi 35 forint adót' fizető dohánytőzsdésen (Tobak trafik) kívül egy pipakészítő sem tevékenykedik. A körmendi műhelyek termelésének időbeli határait reményeink szerint a nagyszámú gyártási hulladék földbe kerülésének körülményei meg fogják határozni. A Selmecbányához, valamint az ausztriai Pernitzhez, Teresienfeldhez, Bécsújhelyhez köthető mesterek működési idejének ismerete pedig tovább finomíthatja a felállítandó kronológiát. A Rákóczi út 55. számú ház udvarán végzett leletfeltáró ásatás betekintést enged a XIX. századi háztartási hulladékkal kevert agyágpipás törmelékbe Az előkerült leletek topográfiai adatokkal való ellátása lehetővé tette, hogy az eredeti térszintet megrajzoljuk. (XVIII. t.) A gondos felmérés következtében kitűnt, hogy a feltárt agyágpipás réteg egyszeri alkalommal változó vastagságú, (5-10 cm - 40 cm) útkátyúzáshoz hasonló planírozás, feltöltés alkalmával jött létre. A Nemzeti Múzeumban 2001.február-április hóban bemutatott „A magyar pipa története - A magyar történelem a pipákon című időszaki kiállításba beépítésre került egy 40 x 40 cm-es alapterületű ásatási „makett". A hat darab öt centiméterenként egymás fölé helyezett, öt centiméteres négyzethálóval ellátott üveglapra helyeztük el a lll/C (110-150)-(50-90)-(115-140) pipás rétegből származó leleteket. A közepére az a Napóleont ábrázoló pipatöredék került, melynek két törött darabját sikerült összeilleszteni. A „hússzínű" jellegzetes agyagpipa kiszórásakor letört felső darabja (91-106-120) alig fél méterre ettől Nyugatra az alsó résztől (133-72-140) mintegy húsz centiméterrel magasabbról került elő, ami azt bizonyítja, hogy a 120-140 cm közötti agyagpipa töredékekkel vegyes törmelék egyszerre, egy időben került planírozásra. Az agyagpipákat kísérő leletek kormeghatározása valójában a néprajzkutató számára adott feladatot, mivel a 19. századnál régebbi darab alig akadt. Fejtörést okoznak azok a bordázott peremű tálak (XIX, XXXIV, XXXV. t.), melyeknek jó része csurgatott mázzal, kisebbik része írókával díszítettek, s a múzeumok néprajzi gyűjteményeiben régiségük folytán nem szerepelnek. Ezeket a darabokat Csupor István, P. Hajmási Erika véleményét is kikérve a XVIII. század végétől a XIX. század közepéig, legfeljebb az 1860-as évek elejéig keltezhetjük.* Az itt fellelt keménycserép I Ezúton köszönöm meg Csupor István néprajzkutató, a Néprajzi Múzeum Kerámia Gyűjteménye vezetőjének a dunántúli népi kerámia és a hutaüvegek XVIII-XIX. századi anyagára vonatkozó ismereteinek átadását, nemkülönben P. Hajmási Erika középkoros régész .néprajzkutató ásatási tapasztalataiból származó e témára vonatkozó eligazítását. Segítséget jelentett még az analógia keresésben a Savaria Múzeumi Szombathely, Fö -téri ásatása népi kerámiáinak átnézése, valamint az itt talált nagymennyiségű patikaüvegek egyes típusainak megismerése. 48
