Nagy Zoltán: A dunántúli cseréppipa-készítő műhelyek és termékeik a 19. században (Fontes Castriferriensis 1. Szombathely, 2001)
FONTES CASTRIFERRIENSIS № 1 2001. A Körmend belvárosából az egykori városárok és környéke rendezésékor nagy számban eltemetett gyártási hulladék között igen nagy számban kerültek elő SCHWARZ IN KÖRMEND bepecsételésü agyagpipatöredékek. A 431 darab múzeumba került névbélyegzővel ellátottnak több, mint egy harmada, 174 darab e nevet hordozza, mely minden bizonnyal azt is jelenti, hogy az árokfeltöltésbe került agyagpipák Johannes SCHWARTZ, vagy ahogyan az 1828. évi összeírásban 385. sorszám alatt olvashatjuk: Svarcz János aki - izr. hazátlan zsellér „pipa csinyáló, folyvást dolgozik, többnyire legényt is tart, de most nincsen" - két testvérével, feleségével és egy leányával él egy háztartásban. Mivel csak a családfőket adóztatják, sejthetjük, hogy testvérei is segédkeznek a pipakészítésben, mint ahogy az a pápai „pipagyár" 1848. évi alkalmazotti névsorából, illetve a XVIII. század végi debreceni pipakészítő fazekasok műhelyében ténylegesen tevékenykedők számából kitetszik. Érdekes, hogy az 1831. évi zsidó összeírás tanúsága szerint a háromtagú család mellett két fiú és egy leány szolgáló is szerepel. JOHANN SCHWARZ-ról az 1828-as összeírásból azt sem tudjuk meg, hogy kinél lakik, mivel a 385-392. szám alatt, az irat végén feltüntetettekkel együtt szintén hazátlan zsellérként kalmárokhoz csapva szerepel a neve. Gyermekeit a házassági anyakönyvekben nem találjuk, csupán a halotti anyakönyvből tudjuk, hogy Nyitrán született 1788-ban, s itt Körmenden halt meg „SCHWARTZ JOHÁN korgyengeségben" 1873. június 30-án, 85 éves korában. Lakhelyét a hivatalos iratok nem tüntették fel, úgy azt, hogy műhelye hol lehetett, nem tudhatjuk. 1828-ban Ö is 40 esztendős, azaz nemcsak pálya-, de kortársak is PINTER MOYSES-sel. Születési helyük - a Nyitra és Sered - igen közel lévén egymáshoz, feltételezhetjük, hogy talán együtt, egy időben vándorolhattak Körmendre, s honosították meg itt a pipakészítés mesterségét. Arra a kérdésre, hogy Schwarz önálló pipakészítéssel mennyi ideig foglalkozott, azt válaszolhatjuk, hogy 18231831-ig minden bizonnyal, de a források elégtelen volta miatt működésének későbbi bizonyítékait nem ismerjük. Sajnos az 1842, 1848. évi zsidó összeírások körmendi iratanyaga nem maradt fent, de a szomszédos Vasvárról tudjuk, hogy a Körmendihez sok tekintetben hasonló termékeket készítő pipások Meiler Izrael, Betlheim Fülöp, Vaisz Ignatz pipás mesterek 30-50 Ft évi jövedelemről számot adva 1842-ban még tevékenykedtek, bár az is igaz, hogy az ottani, 1846-os összeírásban már a vasvári pipakészítőkről sem kapunk híradást. A körmendi műhelyek 1820-1831-ig egy évtizeden keresztül biztosan működtek, MOS:BINDER nevének felbukkanása a belvárosi feltöltésben azt jelenti, hogy legfeljebb 1853-ig, halálát megelőzően kerülhettek a pipatöredékek a volt vizesárok fenekére, vagy annak közelébe. Többnyire nem saját nevük alatt készített agyagpipákkal, hanem széles választékot kitevő kínálatukkal, melyek kivétel nélkül helyben készültek (M. HONIG SCHEMNITZ, BODNÁR SCHEMNITZ, S. STEINER. ANTON PARTSCH, JOSEPH BARTSZ, PODRECS, К. AZAR) márkanevet felhasználva hódították meg piacaikat. 47
