Nagy Zoltán: A dunántúli cseréppipa-készítő műhelyek és termékeik a 19. században (Fontes Castriferriensis 1. Szombathely, 2001)

FONTES CASTRIFERRIENSIS № 1 2001. A függelékben közölt, 4. számú táblázatba szerkesztett adatok szerint a 180 cm mélységben húzódó 15-20 cm vastag pipákkal vegyes hulladékrétegből 228 db lelet került elő, melynek felét pipatöredékek tették ki. Közülük fele feketére égetett, fele pedig terrakotta színű volt. A 101 pipatöredék közül 57 db-on volt bepecsételés. E kötet írásával egyidőben újabb leletek kerültek elő a Monacótól néhány méternyire. Ezek a Moses Binder, azaz Pinter Moses nevével fémjelzett töredékek azt jelezvén, hogy a XIX. század elején Körmenden működő mindkét pipakészítő ipari hulladékát egy időben itt a közelben temették el. Közel 40 %-uk PODRECS, negyedük SCHWARZ IN KÖRMEND, közel 1/5-ük K.AZAR és ANTON PARTSCH, PARTSCH bepecsételésű volt, de egy-egy darabon klasszikus Selmecbányái mesterek neve M.HONIG és BODNÁR SCHEMNITZ neve is előfordult. Ez a rövid adatsor - ismerve a márkás nevek felhasználásának helyi módját - leginkább azt tükrözi, hogy milyen arányban használta fel a körmendi Schwarz János és Pinter Moses a népszerű, tőle keletre és nyugatra lévő márkaneveket piaci pozícióinak megszilárdítására. A város árkának feltöltésekor nemcsak ipari hulladék került ide, hanem nagyszámú mázatlan és ólommázas népi kerámia is, tégla és tetőcserép törmelékkel együtt. A keménycserép gyárak termékei közül a bécsi gránit (Wiener Ranftmuster), néhány százalékos arányban képviselt az üveggel és fémhulladékkal együtt, ami a korabeli fogyasztási arányokat jól tükrözi. Az étkezési hulladék (csont) sem haladja meg a leletek 10%-át, azaz a feltárás területe nem hulladék gödör, hanem városi szeméttelep jellegű. A leletek bemutatása (XLVIII-LII, CVI-CXIV t.) arról győz meg bennünket, hogy önálló körmendi műhely késztermékeivel kell számolnunk. A XIX. század első harmadára datálható pipaformák közül az 1825-ös évszámmal ellátott császárfők és a címlapon is szereplő lovon ülő I. Ferenc magyar király koronázását ábrázoló jelenet kitüntetett figyelmet érdemel. Körmend Rákóczi út 55. sz. ház udvarán (XII-XL. t., CXV-CXX. t.) három ízben végeztünk ásatást 1988, 1998, 2000. nyarán, összesen 18 m2 területet tártunk fel speciális mérőkeretet használva úgy, hogy minden lelet a helyzetének megfelelő koordinátákat kapta azonosítóul, melyből a római szám a szelvényt, az első és második arab szám a „O" ponttól mért távolságot, a harmadik pedig a mélységet jelöli.

(XXV. t. 1.) A feltárásról készült színes felvételeket, számítógépes topográfiai adatokat, a szelvények hossz- és keresztmetszeteit, a különböző tárgyféleségek táblába szerkesztett fotóit, a feltárt terület 1:10 arányú négyzethálós helyszíni rajzait e célból szerkesztett táblákon (XVI-XL, CXV-CXX. t.) tanulmányozhatjuk. A leletek elemzése azt bizonyítja, hogy Joseph Bartsz neve alatt működő kézműves itt a vezető mester, hiszen 289 darab, nevével fémjelzett pipatöredék tesz erről tanúbizonyságot. Az azonos formába préselt pipák közül ANTON PARTSCH, M. HONIG SCHEMNITZ, BODNÁR SCHEMNITZ, S.

STEINER márkaneveket is saját árukészletére pecsételi. Ugyanezt figyelhetjük meg a mintegy másfél kilométerrel odébb lévő belvárosi feltöltés esetében is. 41