Nagy Zoltán: A dunántúli cseréppipa-készítő műhelyek és termékeik a 19. században (Fontes Castriferriensis 1. Szombathely, 2001)

FONTES CASTRIFERRIENSIS № 1 2001. után szép üvegfényűvé tette a pipákat. A mázat vagy természetes színében - fehér, barnás, mélyfekete - alkalmazták, vagy a színtelen máz alatt földfestekket is használtak. Az ólommmázzal bevont pipákat éppúgy égették ki, mint a fazekakat. A földből előkerült agyagpipák minden kétséget kizáróan formában préseltek voltak, hiszen a sorják eltávolításának nyoma a felületeken látható. Kevés számban, de előfordulnak vörösre festett példányok, és olyanok is, melyen a viaszolás nyomai látszanak. A magas fényt biztosító polírozást és a különböző mázak alkalmazását is tanulmányozhatjuk a feltárt leleteken. A megvizsgált többszáz pipa közül a kor divatja szerint fele fekete, míg másik fele terrakotta volt, melyek közül néhányat márványoztak, batikkal díszítettek. Megfigyelhettük azt az igyekezetet is, hogy a pipatesteket pecsételők benyomott díszeivel a tucatárukat egyedivé próbálták tenni, hogy a vásárlónak számáraminél nagyobb kínálatot tudjanak biztosítani Földből előkerült agyagpipák számbavétele Agyagpipák a föld alatt Az utóbbi harminc esztendő alatt Dunántúl több múzeumába szállítottak be nagyszámú „ásatag" agyagpipát, melyek többnyire építkezések, csatornázások alkalmával egy-másfél méter mélységből kerültek napvilágra. E leletek korát azonban nehéz meghatározni, hiszen többnyire csupán az átvágott, háztartási hulladékkal keveredett töltésből szedegették ki a szemrevalóbb darabokat. így került, véletlenszerű leletként, a szekszárdi Wosinszky Mór Múzeumba Bonyhádról az 1970-es évek elején két szennyvízelvezető csatorna ásásakor 610 darab cseréppipa töredéke. Hasonló módon bukkant elő Vasvárról a régi fogház udvarából, a Breinerház bontásakor valamint az Alkotmány utcai csatorna ásása közben az 1960-as évek végén 725 darab sérült, félkész agyagpipa, melyek a Vasvári Helytörténeti Múzeum gyűjteményét gazdagítják. Körmenden a Mozi melletti parkolóban, és az attól távolabb lévő Rákóczi út 55. sz. ház udvarán 1984ben és legújabban 2001. június közepén végzett csatornázási munkálatok, valamint a Vida József utcai MONACO kávéház alapozása során 1990-ben, 1,8 méter mélységből kerültek elő nagyobb számban egyszerűbb és díszes agyagpipa töredékek. A lelőhelyek ismeretében négy alkalommal 1988-ban, 1990-ben és 1998-ban és 2000-ben összesen 20 négyzetméter területen tervszerű ásatás is történt, melyek alkalmával a mezőváros 19. századi feltöltési rétegéből a nagymennyiségű háztartási hulladékon kívül összesen 1.615 agyagpipa töredék került a Rába Helytörténeti Múzeumba. (Függelék: 3. sz. táblázat) A néprajzi gyűjteményekben Dunántúl-szerte ismert Boscovitz-féle "pipagyár" termékeiből is számos darab került közgyűjteményekbe. A pápai Gróf Esterházy Károly Kastély- és Tájmúzeumba ajándékozás útján az 1960-70-es években 320 darab „BOSCOVITZ" márkajelzéssel ellátott 35