Nagy Zoltán: A dunántúli cseréppipa-készítő műhelyek és termékeik a 19. században (Fontes Castriferriensis 1. Szombathely, 2001)

NAGY ZOLTÁN: DUNÁNTÚLI CSERÉPPIPA KÉSZÍTŐ MŰHELYEK ÉS TERMÉKEIK A XIX. SZÁZADBAN különbféle, többnyire feketére égetett ép agyagpipa került be a manufaktúra egykori székhelyéről, a Széchenyi u. 12. sz. házból. Ezen kívül 35 db különböző márkajelzésű, korábbi készítésű, feltehetően földből előkerült, válogatott töredék is leltározásra került itt. A fent említett múzeumokban őrzött, leletek együttesen közel 3.238 darabot tesznek ki, melyek közül fele bepecsételéssel, márkajelzéssel, mesternévvel ellátott. E nagyszámú, formába préselt, hasonló jegyeket magánviselő töredék együttes tanulmányozása során a Dunántúlon működő pipakészítő manufaktúrák, kis műhelyek termékszerkezetéről, egymás közötti kapcsolatáról, mintakincséről, díszítési technikáiról, működésük koráról vonhatók le következtetések. (Függelék: 1. sz. táblázat) Selmeci pipaleletek A földből előkerült XIX. századi agyagpipák számbavételét vizsgált töredékeink értelmezése szempontjából fontos megtennünk. Prof. dr. Levárdy Ferenc Pipázó eleink című könyvében a selmeci pipakészítés legkorábbi mestereként Benjamin Annert-et véli felfedezni. Megállapítását Selmecbánya Alsó utca 8. számú ház udvarának rendezése során az 1900as évek fordulóján földből előkerült leleteire alapozta. A Pituk család tulajdonában lévő ház feltehetően pipakészítő műhelyt rejtett magában. Nagy számban kerültek innen elő - ma is az egykori tulajdonos birtokában lévő - égetés közben megsérült vörös és fekete pipatöredékek, rajtuk BENIA. ANNERT, BENJAMIN ANNERT bepecsételés. Számunkra figyelemreméltó, hogy e névvel jelzett pipatöredékeken hétujjú, kagylólevél talpú, kosarán gyöngydíszes keretezésű, ovális mezőben Ferenc császár jobbra néző arcképe látható VIVAT FRANZ felirattal. E mellett diadémos női fej, táncoló, lantot tartó női alakok, Dionysosz figurák, Homérosz portrék, a bécsi klasszicizmus kedvelt ábrázolásai tűnnek fel. (Levárdy, 1999. 101. p.) Ezek az ábrázolások meglepően hasonlóak a Körmenden előkerült pipatöredékek reliefjeivel is. Levárdy könyvében azt is megemlíti, hogy a történeti forrásokban nem sikerült nyomára bukkannia Annert mester személyének. Azt azonban feltételezte róla, hogy Selmecbányára Ausztriából érkezett. A megoldáshoz közel vezethet az a megjegyzése, hogy az itt feltárt töredékeken a THERESIENFELD bepecsételés is megtalálható. Ez számunkra azért jelentős, mert a körmendi pipák egy részének szárkorongján IN THERESIENFELD, ritkábban ZU THERESIENFELD több írásalakban is szerepel, de e bepecsételést a vasvári, bonyhádi leletegyüttesben is megtaláljuk. A THERESIENFELD pecsét értelmezése azért válik fontossá, mert tudjuk, hogy e név egy kis falucskát takar, Wiener Neustadt-tól délre. E ponttól nem messze fekszik Pernitz, mely Levárdy könyvében, a selmeci pipák taglalásánál JOH.PARTSCH IN PERNITZ alakban szerepel. Ezek az adatok azt feltételezik, hogy e település fontos pipakészítő centrum lehetett, amit a kutatás meg is erősített. (Morgenroth, 2001.) A Pituk család házának udvarán a míves pipák mellett THERESIENFELD F. NETTER márkanévvel jelölt darabok is előkerültek a 36