Nagy Zoltán: A dunántúli cseréppipa-készítő műhelyek és termékeik a 19. században (Fontes Castriferriensis 1. Szombathely, 2001)

FONTES CASTRIFERRIENSIS № 1 2001. névbélyegzőt az utánzók, vagy e közismert névvel piacon maradhattak a termékek a későbbiekben is, mint ahogyan azt a Póczik Rudolf által tovább folytatott Zachar műhelynél a XX. század elején tapasztalhattuk. Magyarázatra szorul az is, hogy miért szükséges egy adott márkanévből egy műhelyen belül többféle pecsételőt készíteni? Az is kérdés lehet, miért váltakozik a pecsételők közül egyenlő arányban a calligrafált és a talpas, metszett betűk használata? Jó lenne tudnunk, mikor alakul ki az egyszerűsített betűforma, ami kizárólag a legújabb Boscowitz pipákon látható? Az agyagpipa történetét kutatva óhatatlanul felmerül annak igénye, hogy megvizsgáljuk fontos-e számunkra a pipa oldalába ütött márkanév akkor, ha tudjuk, hogy e név tulajdonosa csupán a termékek minőségéért, végső ëoron magáért a cégért felel. Nem ő készíti a pipaformákat, azokat vélhetően vásárolja, de a tényleges, manuális munkát sem ő, hanem névtelenségbe burkolózó segédjei, munkásai végzik. Ráadásul ezt oly módon teszik, hogy a műhelyekből kikerülő végtermék öt-hatféle hamis sorozatot is tartalmaz az áruválaszték bővítését szolgálva. A kutatás számára az sem elhanyagolható kérdés, hogy egy-egy pipakészítő formát mennyi ideig használtak, azokkal az egyes műhelyek között kereskedtek-e? Tisztázandó az is, hogy az egyes közkedvelt ábrázolások divatja meddig tarthatott? Jó lenne választ kapnunk arra, hogy I. Ferenc osztrák császár és magyar király kultusza túlélte-e saját uralkodásának időbeni határait? A formából kikerült pipatest különböző eszközökkel való egyedi díszítése önálló helyi stílust takar. Felmerül a kérdés, hogy a műhelyekben dolgozók eszközkészletét (pecsételők, hengerek) az évek során átvihették-e más munkahelyre? Nem tudjuk annak okát, miért csak a pipák felén van egyáltalán bepecsételés? Vannak olyan plasztikusan, reliefszerűen díszített darabok, melyre még véletlenül sem kerül műhelyt hitelesítő pecsét, vajon miért? A feltett kérdések egy részére a mellékletekben felhozott példákkal, más részére pedig a kötet egyes fejezeteiben, adattárában és függelékében közölt adatokkal kíséreljük meg a válaszadást. A nyitva maradt kérdésekre pedig - reméljük - a jövőbeni kutatások adnak érdemi, szakszerű, kimerítő magyarázatot. írott forrásaink vallomása A magyarországi agyapipakészítés régészeti, történeti, néprajzi, művelődéstörténeti, művészettörténeti szakirodalma alig számottevő, noha az e témával foglalkozó írások száma a millecentenáriumot követő években jelentősen megnövekedett. E mostohán kezelt, kézművesipari, manufakturális keretek között működött tevékenységről és annak produktumairól a XVIII. század végi, XIX. századi statisztikai forrásokból, gyáripari jelentésekből, lexikonok szűkre 17