Vig Károly: A nyugat-magyarországi peremvidék állatvilága kutatásának története (Szombathely, 2000)

TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS 1869-ben, angol kezdeményezésre jött létre az „Act of the preservation of sea birds" egyezmény, amely a tengeri madarak védelmét szolgálta. Èzt követte az első „igazán" európai megállapodás, az Osztrák-Magyar Monarchia és Olaszország között 1875-ben aláírt JDeklaráció", az énekesmadarak védelme érdekében. Ennek az egyezménynek azonban sokkal inkább diplomáciai jelentősége volt, mint tényleges gyakorlati haszna. A madártan ebben az időben kapott hathatós támogatást RUDOLF trónörököstől, aki maga is hódolt az omitologiának.

131 Pártolásával ült össze 1884-ben Bécsben az első nemzetközi madártani kongresszus. A kongresszus záró aktusaként, hosszú vita után, a trónörökös döntő közbenjárására született elhatározás, hogy a következő kongresszust 1891-ben Budapesten tartják. Ennek szervezésével HERMAN Отто-t bízták meg, aki felismerte, hogy tudományod koncepció nélkül nem lehet eredményes tanácskozást szervezni. Az egyik fő témacsoport a vonuláskutatás volt, ezt a kutatási területet magyar részről HERMAN OTTÓ képviselte. Erre az időszakra esett VICTOR TSCHUSI, a hazai madártan fejlődésére is termékeny hatású működése. Kutatásainak egyik igen becses témája volt, hogy madártani munkálkodása kezdete óta összegyűjtötte az időszakos madárinváziók adatait, s ezzel rengeteg értékes információt mentett meg az elkallódástól.

132 A hazai madártanra legnagyobb hatással azonban az 1870 és 1880 között kiadott „Ornithologische Mittheilungen" címen kiadott évi jelentései voltak,

133 mert ezekből fejlődött ki az első madárvonulási jelentés.

134 A tudományos alap készen állott egy „osztrák-magyar megfigyelő hálózat" kiépítéséhez.

135 Ez a hálózat RUDOLF trónörökös kifejezett kívánságára létesült. Az RUDOLF HABSBURG, HOMEYER E. F. & BREHM, A. (1879):. Zwölf Frühlingstage an der mittleren Donau, -r-J, Ornith., 27: 1-83.; RUDOLF HABSBURG (1887): Fünfzehn Tage an der Donau. —

Jagden und Beobachtungen, 255 p.; (Az ifjú ALFRED BREHM, EUGEN F. HOMEYER és HODEK EDE társaságában a Dunán végzett madarászásról.) Magyarul: RUDOLF trónörökös (1890): Tizenöt nap a Dunán. — K. M Természettudományi Társulat, Budapest 132 A részletes bibliográfiát lásd SCHENK J. (1914): Classis Aves. — In: Fauna Regni Hungáriáé, I. (Vertebrata): 112. pp., К. M. Természettudományi Társulat, Budapest.; PAPP J. (1980): Magyar madártani bibliográfia - Bibliographie Ornithologica Hungarica. — Békéscsaba (Szerk.: RÉTHY Zs.). 133 TSCHUSI, V. (1870): Ornithologische Mittheilungen — J. Ornith., 18: 257-278.; TSCHUSI, V. (1873): Ornithologische Mittheilungen aus Gestenreich (1872). — J. Ornith., 21: 148-150.; TSCHUSI, V. (1874): Id. (1873). — Ibid, 22: 340-343.; TSCHUSI, V. (1875): Id (1874). — Ibid, 23: 408^13.; TSCHUSI, V. (1876): Id: (1875). •— Ibid, 24: 330-332.; TSCHUSI, V. (1877): Ornithologische Mittheilungen aus Oesterrèich und Ungarn (1876). — Ibid, 25: 56-59.; TSCHUSI, V. (1878):

Id. (1877). —Ibid,26: 94-98.; TSCHUSI, V. (1880):

Id. (1879). — Ibid, 28: 133-138.; TSCHUSI, V. (1881):M (1880). —Ibid, 29: 209-212. 134 TSCHUSI, V. (1882): Jahresbericht über den Vogelzug in Österreich und Ungarn (1881). —Mittheil, d ornith. Verein(Wien), 6: 19-23. 135 TSCHUSI, V. (1882): Utasítás a Magyar-Osztrák Birodalomban levő madártani megfigyelő állomások tagjai részére (Instruktion für die Mitglieder der omithologischen Beobachtungsstationen in Österreich und Ungarn). (Fordította MADARÁSZ GYULA). — Vadász Lap, 3: 314-316. 45