Vig Károly: A nyugat-magyarországi peremvidék állatvilága kutatásának története (Szombathely, 2000)

AZ ÁLLATTANI KUTATÁSOK TÖRTÉNETE 1882-1887-ig megjelent évi jelentések rendkívül értékes faunisztikai és vonulási adatokat tartalmaznak, amelyeknek összegyűjtésében a hazai ornitológusok legjava vett részt, így az Alpokaljáról CHERNÉL ISTVÁN.

136 Ez a korszak a madárvonulás-kutatás egyik hőskora, a híres PALMÉN HOMEYER vita időszaka. Feltehetően az EUGEN HoMEYER-rel folytatott dunai madarászáskor foganhatott meg RupoLF-ban egy, a világot átfogó madármegfigyelő rendszer kiépítésének a terve, amely alkalmas lenne a vita eldöntésére. A terv megvalósítását korai tragikus halála részben megakadályozta, azonban így is létrejött a P. I. O. C, a permanentes Internationales Ornithologisches Comité" (Állandó Nemzetközi Madártani Bizottság). Ez hazánkra nézve két jelentős folyománnyal bírt, az első a hazai szakomitológusokból álló megfigyelő hálózat létesítése, a másik pedig a nemzetközi madártani kongresszusok intézményének szervezése. Az első kongresszusokat RUDOLF iránti tisztelet jeléül az Osztrák-Magyar Monarchiában tartották, az elsőt Bécsben, a másodikat pedig a svájci VICTOR FATIO elnöklete alatt Budapesten. Itt vehetjük fel újból a HERMAN OTTÓ irányította hazai szervezkedés elejtett fonalát. Az általa összeállított program egyik pontja volt az 1890-es mintamegfigyelés és az ehhez vonatkozó Megfigyelési Szabályzat kidolgozása.

137 A megfigyelő hálózat négy legfontosabb állomását HERMAN OTTÓ (Balaton, Tótszentpál), CHERNÉL ISTVÁN (Velencei-tó, Dinnyés), MADARÁSZ GYULA (Fertő, Hegykő) és SZIKLA GÁBOR (Drávatorok) látták el. Az Alpokalján Sopronban FÁSZL ISTVÁN vett még részt a megfigyelésben. A megfigyelések adatait a tavaszi vonulásra vonatkozó történeti anyaggal együtt HERMAN OTTÓ dolgozta fel és adta ki.

138 Magáról a kongresszusról hójelentés" jelent meg, amelyben hazai szerzők faunisztikai jelentései mellett a külföldi résztvevők útleírásai is helyet kaptak.

139 136 TSCHUSI, V. (1883): Jahresbericht (1882) des Comité's für ornithologiche Beobachtungsstationen in Österreich und Ungarn I.; TSCHUSI, V. & DALLA TORRE, К. (1885): Jahresbericht (1883) des Comité's für ornithologiche Beobachtungsstationen in Österreich und Ungarn П. — Omis, 1:497-576.; TSCHUSI, V. & DALLA TORRE, К. (1887): Id. Ш. (1884). — Ibid, 3: 1-360.; TSCHUSI, V. & DALLA TORRE, К. (1888): Id. IV. (1885). —Ibid, 4: 1-368.; TSCHUSI, V. és DALLA TORRE, К. (1888): Id. V. (1886). — Ibid, 4 (Suppl.): 1-346.; TSCHUSI, V. & DALLA TORRE, К. (1889): Id. VI. (1887). — Ibid, 5: 343-610.; Ibid (1890) 6: 33-154. 137 CHERNÉL I. (1891): А П. nemzetközi omithológiai kongresszus előmunkálatai. — Term. tud. Közi., 13:81. 138 HERMAN О. (1895): A madárvonulás elemei Magyarországban 1891-ig pie Elemente des Vogelzuges in Ungarns bis 1891]. — Budapest, 238 p., képekkel. 139 Magyar Omithológiai Központ (1892): А П. Nemzetközi Madártani Kongresszus, Budapest, 1891. Főjelentés. (Hivatalos rész, 7-213. pp.; Tudományos rész, 210 p.). — Budapest. 46