Vig Károly: A nyugat-magyarországi peremvidék állatvilága kutatásának története (Szombathely, 2000)

GERINCESEK (VERTEBRATA) TÖRZSE nocephalus) Hollandiában megjelölt példánya Mekszikópusztán (HOOGENDOORN et al, 1993). Hasonló módon, az Alpokalján gyűrűzött madarakat is befogtak Európa számos országában (BREUER, 1931, 1932; SIMON és VARGA, 1998; VARGA és SIMON, 1997). A szinkron madárvonulási megfigyelések jelentették a madarászok számára az egyik legnagyobb kihívást a múlt század ötvenes éveitől. Az egyidejű megfigyelések során elsősorban a vízimadarak vonulásának vizsgálatára fektették a legnagyobb hangsúlyt. A jelentésekben számtalan Nyugat-magyarországi, elsősorban fertői adat található (SCHMIDT, 1959, 1961; KÉVE és SCHMIDT, 1960, 1964; KÉVE et al., 1959; A vörösbegy {Erithacus rubecula) populációk vonulásdinamikáját Sopron környékén ANTLI ISTVÁN és NÉMETH CSABA tanulmányozta. Kutatásaik alapján kimutatták, hogy a vörösbegy vonulását a nappalok rövidülése indukálja, az indulást azonban a hidegfrontok váltják ki. A madár két éjszakás vonulás után megfelelő pihenőterületen tíz napos táplálkozással válik alkalmassá a továbbrepülésre. Ezzel a stratégiával az időjárás által meghatározott ritmusban éri el telelőhelyét, a Földközitenger partvidékét (ANTLI és NÉMETH, 1995). A fattyúszerkő {Chlidonias hybrida) előfordulását a Lajta mentén LUGITSCH RUDOLF (LUGITSCH, 1951a, 1955) publikálta. A Fertőn a szerkők {Chlidonias spp.) vonulásdinamikájával PELLINGER ATTILA foglalkozott (PELLINGER, 1995C, 1995d). Fehérszárnyú szerkők {Chlidonias leucopterus) felsőmaráci előfordulását figyelte meg CSABA JÓZSEF (ANONYM, 1980a). A madarak táplálkozásának vizsgálata hosszú időn keresztül kiemelt feladatként szerepelt a magyar ornitológiai kutatások között. CSÍKI ERNŐ koleopterológiai munkássága részletezésénél (lásd Coleoptera - Bogarak fejezet, 112-113. oldal) az általa elvégzett határozások eredményeit már idéztem. A vonatkozó irodalomban azonban további publikációk is előfordulnak, amelyek szerzői a madarak táplálékösszetételének vizsgálatával az Alpokalja omitofaunisztikai, illetve más taxonokba tartóz^ fajok elterjedési adatait is gyarapították. RÉKÁSI JÓZSEF házi veréb {Passer domesticus) és mezei veréb {Passer montanus) gyomortartalmát vizsgálta (RÉKÁSI, 1976a, 1976b). STERBETZ ISTVÁN réce fajok {Ánas spp.) táplálkozását kutatta (STERBETZ, 1991), míg VASVÁRI MIKLÓS

354 különböző vízimadárfajok, így a bakcsó {Nycticorax nycticorax), a bölömbika {Botaurus stellaris), a törpegém {Jxobrychus minutus), az üstökösgém {Ardeola ralloides), a szürke gém {Ardea cinerea), а vörös gém {Ardea purpurea), a nagy kócsag {Egretta alba) és a kis kócsag {Egretta garzetta), illetve a hamvas rétihéja {Circus pygargus) táplálkozásökológiáját tanulmányozta (VASVÁRI, 1928a, 1930a, 1935, 1939, 1954). 354 KÉVE A. (1950): Vasvári Miklós (1898-1945) [Dr. Nicholas Vasvári, 1898-1945]. — Aquila (1944^7), 51-54:45-48 [48-51] 203