Vig Károly: A nyugat-magyarországi peremvidék állatvilága kutatásának története (Szombathely, 2000)

AZ ÁLLATTANI KUTATÁSOK TÖRTÉNETE Hasonló kérdéseket érintettek azok a vizsgálatok is, amelyekben egyes madárfajok, így a vetési varjú (Corvusfrugilegus), a fogoly (Perdix perdix) és a szajkó (Garrulus glandarius) által a mezőgazdaságban okozott károkat becsülték és mérték fel (JABLONOWSKI, 1901a, 1901b; Soós, 1904; THAISZ, 1912; TILSCH, 1907a, 1907b; VERTSE, 1943). A Soproni-hegységben és a Fertő környékén madarak táplákozását vizsgálta 15 éven keresztül MOGYORÓSI SÁNDOR. Elsősorban növényi táplálékféleségeket közölt, de néhány állati eredetű táplálékot is ismertetett, amelyet különböző madárfajok zsákmányoltak (MOGYORÓSI, 1995a). A vándorsólyom (Falco peregrinus) táplálkozásához a mekszikópusztai elárasztásokon PELLINGER ATTILA és VÁCZI MIKLÓS (PELLINGER és VÁCZI, 1994) szolgáltatott adatokat. Számos madárfaj hazai állománynagyságának felvételezése kezdődött el a hetvenes-nyolcvanas években. Elsősorban olyan fajokra koncentráltak ezek a vizsgálatok, amelyek ökológiai szerepe és gazdasági jelentősége eddig kevésbé volt ismert. -v. .Hazánk területén fészkelő vetési varjú (Corvus frugilegus) állomáriykontrollját - több éves, részeredményeket hozó próbálkozások után - 1980 tavaszán sikerült az egész ország területére kiterjesztve elvégezni. Előzményként fontos említeni, hogy az 1979-ben végzett felmérés alapján Vas megyében 6108 párt, GyőrMoson-Sopron megyében 7921 párt figyeltek meg (MERCSÁK, 1980). Az 1980-as felmérés adatai alapján Vas megyében 8173, míg Győr-Moson-Sopron megyében 7586 pár fészkelt. A kolóniák száma 55, illetve 42 volt (KALOTÁS, 1982). A felmérést 1984-ben megismételték. Ennek eredményeként vált ismertté, hogy hazánk vetési varjú állománya az elmúlt felméréshez képest közel 54 %-kal, a fészektelepek száma 34,4 %-kal csökkent. A legnagyobb arán)TÍ csökkenés többek között Vas megyében következett be. A fészkelő párok száma Vas megyében 2878, Győr-MosonSopron megyében 4207, míg a kolóniák száma 19, illetve 28 volt (KALOTÁS, 1985), A Vas megyei vetési varjú állományon folytatott vizsgálatot FARAGÓ SÁNDOR is (FARAGÓ, 1989). ., ь A magyar táj jellegzetes madarának, a fehér gólya (Ciconia ciconia) állományának egyedszám változása, védelme gyakorta foglalkoztatta a régió ornitológusait (BREUER, 1928d; KIRÁLY, 1930b, 1931c; BERNRIEDER, 1940). A helyi vizsgálatok adataiból az egész országra kiterjedő gólyakataszterek készültek (BANCSÓ és KÉVE, 1957; KÉVE, 1957C; HOMONNAY, 1959, 1964, 1967; JAKAB, 1978, 1980, 1984, 1989, 1991, 1992a, 1992b, 1993; SCHENK, 1929a), illetve a közelmúltban is készült egy újabb felmérés (TÓTH, 1995). Az adatokból kiderült, hogy a hetvenes évek mélypontjához képest a Vas megyei állomány gyarapodott. Az 1996-os felmérés alapján tovább tartott az állomány gyarapodása, 338 gólya pár által lakott fészket, találtak (BARBÁCSY, 1996). Javaslat született arra vonatkozóan, hogy Körmend és környékét nyilvánítsák Nemzetközi Jelentőségű Madárélőhellyé, az itt költő, Közép-Európában kiemelkedő sűrűségű fehér gólya populáció védelme érdekében. 204