Vig Károly: A nyugat-magyarországi peremvidék állatvilága kutatásának története (Szombathely, 2000)

GERINCESEK (VERTEBRATA) TÖRZSE lésre alkalmas hely. 1982 novemberében számos példányt figyeltek meg a Rákpatak mentén, kettőt meg is gyűrűztek (ZATYKÓ, 1984). A hazai vízirigó állomány 1985-ben nem volt nagyobb 25 párnál, ebből a Soproni-hegységben és a Kőszegi-hegységben esetenként költött egy-egy pár (BECHTOLD, 1979; HORVÁTH, 1985; NÉMETH, 1998). Feltehetően a Kőszegihegységben fészkelő példányok közül húzódott le egy a Gyöngyös mentén a Perint, Szombathely belterületén átfolyó szakaszára, ahol KELEMEN TIBOR 1986. december 26-án figyelte meg. Később a példányt sikerült meggyűrűzni. A példány 1987. január 20-án és február 15-én még a Perinten tartózkodott (VARGA, 1988). Bizonyos fajok népesség-mozgalmaiban bekövetkezett változásokról, avagy egy-egy meghatározott terület madárfaunájáról tudósítanak az alábbi szerzők: BERNRIEDER, 1938, 1942; BITTERA, 1912a; CSÖRGEY, 1902; DABASY-FROMM, 1929, 1934; FARAGÓ, 1980a, 1980b, 1980c, 1980d, 1981a, 1982, 1984, 1987, 1989, 1990; FODOR, 1975; GÁRDONYI, 1957; GERGYE, 1960, 1966, 1967b; GRESCHNIK, 1909; GYURÁCZ, 1992b; KABÁCZY, 1930; MIKOLÁS, 1930. Értékes közlemények készültek egyes madárfajok állományai ivararányával kapcsolatban. A fekete rigó (Turdus merüld) Sopronban és Brennbergbányán telelő csapatai ivararányát közölte SCHMIDT EGON (SCHMIDT, 1984). A vizsgálatokat MOGYORÓSI SÁNDOR folytatta (MOGYORÓSI, 1986c, 1989b). Rendszertani munkákban is felbukkannak faunisztikai adatok a területről (KLEINER, 1935, 1939a, 1939b, 1939c, 1942; KEVE-KLEINER, 1943b; KÉVE és PÁTKAI, 1955, 1961, 1964; MADARÁSZ, 1899a, 1899b; PÁTKAI, 1939, 1947a; SZIJJ, 1957a, 1957b). Egyes szerzők madarak különös magatartásáról (UITZ, 1924; Kiss, 1926; BREUER, 1928f; MIKOLÁS, 1928C; TARJÁN, 1944), szaporodási, fészkelési, telelési, táplálékszerzési, táplálkozási viselkedéséről, esetleges ellenségeikről tudósítottak (LAKATOS, 1901, 1904; MIKOLÁS, 1928b; KÁRPÁTI, 1978d; BALOGH és VARGA, 1984;TRASER, 1984a, 1984b, 1984c; VARGA, 1985a, 1985b, 1987c; ANDRÉSI, 1985; FARAGÓ, 1986; METZL, 1986; PELLINGER és JÁNOSKA, 1987; HADARICS, 1992a, 1992b; FÜLÖP, 1994; MOGYORÓSI, 1994b; MOGYORÓSI és MOLNÁR, 1994), illetve olyan publikációk is találhatók, amelyek az Alpokaljáról származó madártani vonatkozású szórvány adatokat, információt tartalmaznak (LOVASSY, 1898; MADARÁSZ, 1899-1903, M.O.K., 1894, 1895b; LÁPOSI, 1914; VASVÁRI, 1955; FÁBA, 1964; TRASER, 1985; HADARICS és PELLINGER, 1993C; PELLINGER, 1993c). Számos közlemény foglalkozik a motorizáció következtében, illetve más módon elpusztult madarakkal (MOGYORÓSI, 1986a, 1989a; KÁRPÁTI, 1987b; KÁRPÁTI és MOGYORÓSI, 1993), vagy éppen sikeres madármentésekkel (MOGYORÓSI, 1986b). Gyakran tűnnek fel az Alpokalján is albínó, vagy rendellenes színezetű madáregyedek, amely adatokat a megfigyelők szorgalmasan publikálnak (BIKESSY, 1904, 1906b; BITTERA, 1912b; MIKOLÁS, 1928a; SOLYMOSY, 1928C; GRESCHNIK, 1931; CSABA, 1955C; PÁTKAI, 1947b; ANONYM, 1979a, 1979c; RÉKASI, 1984, VARGA, 1985C, 1986b; MOGYORÓSI, 1989C; AMBRUS et al, 1990; PELLINGER, 1991c; 201