Vig Károly: A nyugat-magyarországi peremvidék állatvilága kutatásának története (Szombathely, 2000)

GERINCESEK (VERTEBRATA) TÖRZSE kor ALMÁSY GYöRGY-gyel együtt értékes anyaggal gazdagították is a lékai múzeumot. A gyűjteményben nemcsak Vas megye, hanem a történelmi Magyarország ornisa is képviselve volt, számos rendkívül ritka madár bizonyító példányával. Említést érdemel a Feldegg-sólyom (Falco biarmicus) két példánya (1875. május 14., Báziás; 1896. január 22., Sárvár). Ezeken kívül csak ALMÁSY GYÖRGY gyűjteményében volt még egy példány, magyarországi adata azóta nincs a fajnak. Hasonló faunisztikai jelentőséggel bírtak a nagy keresztcsőrű (Loxia pytyopsittacus), a talpastyúk (Syrrhaptes paradoxus), a pásztorgém (Bubulcus ibis) és a barnahasú pusztaityúk (Pterocles exustus) példányai is. A barnahasú pusztaityúk Afrikában és Ázsiában honos, egyetlen európai előfordulása 1863-ból, Szany mellől ismert (CHERNÉL, 1899). Sem előtte, sem azóta nem észlelték, így európai előfordulásának egyetlen bizonyító példánya volt.

325 A példány a második világháború alatt elkallódott (FESTETICS, 1959a). A gyűjtemény a második világháború alatt jelentősen károsodott, megmaradt anyagából FINK ÁGOSTON, Hámor

326 község tanítója alapította a Lékán felállított „iskolamúzeumot". STEPHAN AÜMŰLLER (AUMÜLLER ISTVÁN)

327 a hatvanas években felkutatta az eredeti madárgyűjtemény 1890-ban és 1902-ben készült kéziratos leltárkönyvét, valamint az emlősök jegyzékét és publikálta azokat. A tanulmányban 858 madárpreparátumot (közülük 360 a mai Burgenland területéről származik), a FiNK-féle jegyzék madárbőreit, illetve az emlősöket ismertette (AUMÜLLER, 1967).

328 A későbbiekben a tanulmány egy része magyarul is megjelent (AUMÜLLER, 1973). < Y ;, . PETÉNYI JÁNOS SALAMON 1830-as fellépése után, munkálkodása hatására országszerte többen kezdtek ornitológiával foglalkozni.

329 így a Kőszegen élő, a természettudományokban jártas történész CHERNÉL KÁLMÁN a madártannak is hódolt. Kőszeg városáról írt, korábban már említett könyvében (CHERNÉL, 1877) az első felsorolást ő adja a város környékén megfigyelt madarakról. Kisebb írásaiban is többször foglalkozott madarakkal, főleg az erdei szalonkával (Scolopax rusticolá) és a madárvonulás kérdésével (CHERNÉL, 1858, 1860, 1862, 1863-64, 1865, 1882,1885). A példányt, amely egy kifejlett tojó volt, HANNIBÁL J. ejtette el (HARASZTHY, 1998). 326 Hámor, vagy Hámor és Tó, település a történelmi Vasvármegye kőszegi járásában, jelenleg Feucht-Hammer (Ausztria). 327 AUMÜLLER ISTVÁN (1903-1988) a magyar tudományt lelkesen segítő, igazáért ízigvérig harcoló kutató volt. Zoológiai munkássága mellett botanikával, etnobotanikával, néprajzzal is foglalkozott. Fontos szerepe volt a Nemzetközi Clusius Társaság megalapításában, amelynek főtitkára is volt. Hagyatéka végakaratának megfelelően a Soproni Egyetem Erdővédelemtan Tanszékére került. Lásd: JEANPLONG J. (1989): Aumüller István emlékezete. — Vasi Szemle, 43(4): 619-620.; JEANPLONG J. (1992): Megemlékezés Stephan Aumüller biológusra (1903-1988). — Savaria, a Vas megyei Múzeumok Értesítője (1991), 20(2): 137-144. 328 A publikációt CSABA JÓZSEF ismertette (CSABA, 1970b). 329 WARGA K. (1957): Petényi Salamon, az ornithológus. —Állattani Közlem., 46: 11-18.; KÉVE A. (1961 ): Petényi J. Salamon, a magyar ornithológia úttörője. —Élővilág, 6:44-46. 187