Vig Károly: A nyugat-magyarországi peremvidék állatvilága kutatásának története (Szombathely, 2000)

AZ ÁLLATTANI KUTATÁSOK TÖRTÉNETE A szélesfarkú halfarkas (Stercorarius pomarinus) igen régi előfordulási adata is ismert a Fertőről (LÁZÁR, 1862), azonban csak négy hiteles adata van a tóról (HARASZTHY, 1998). Terepi felismerése igen nehéz, így további előfordulásai is lehetségesek. Az MME Nomenclator Bizottság utólagosan hitelesített egy korábbi előfordulást, amelyet egy 1976 szeptemberében, Fertőújlak térségéből származó preparátum bizonyított (KÁRPÁTI, 1983b; MME NOMENCLATOR BIZOTTSÁG, 1998C). A nagy halfarkast {Stercorarius skua) a Fertőn a Madárvárta-öbölben észlelték (MOGYORÓSI és MOLNÁR, 1998). A Fertőről ez az első hitelesített előfordulása (MME NOMENCLATOR BIZOTTSÁG, 1998b), hazánkból a hatodik bizonyított megkerülése a fajnak. A nyílfakú halfarkas (Stercorarius longicaudus) második leggyakoribb halfarkas fajunk, de századunk elejétől összegyűlt adatai csak húsz körül vannak. A lébényi Hanságban figyelte meg STUDINKA LÁSZLÓ (STUDINKA, 1938). A szerecsensirály (Larus melanocephalus) első hazai fészkelését a szegedi Fehér-tavon figyelték meg, ahol 1953 óta rendszeresen költ (HARASZTHY, 1998). Újabban a Fertőn is megtelepedett, ahol első költését FESTETICS ANTAL bizonyította (FESTETICS, 1959b). A fertőújlaki élőhelyrekonstrukciós területen 1996-ban 12 pár költött (SZÉLL és BAKACSI, 1996), azóta többször megfigyelték (HADARICS, 1998c). A faj hajdani magyarországi fészkeléseit összegezte SCHENK JAKAB (SCHENK, 1916b). A kis sirály (Larus minutus) fertői előfordulásáról cikkezett RUDOLF ZIMMERMANN (ZIMMERMANN, 1940a, 1940b). A kis sirály régi fertői adatait ismertette CHRISTIAN ERARD (ERARD, 1961). A dankasirály (Larus ridibundus) fertői előfordulását összegezte BERETZK PÉTER (BERETZK, 1942b). A vékonycsőrű sirály (Larus genei) negyedik, hitelesített hazai előfordulását Fertőújlak mellett figyelték meg, 1998. május 30-án. A madár egészen június 4-ig a területen tartózkodott (HADARICS, 1999b). A madár megjelenése előtt több, délnyugati irányból érkező front vonult át Közép-Európán. Feltehető, hogy a pásztorgémhez (Bubulcus ibis) hasonlóan, ezek egyikével érkezhetett a vékonycsőrű sirály, mégpedig a Földközi tenger nyugati medencéjéből (lásd: HADARICS, 1999a). A sárgalábú sirály (Larus cachinnans) előfordulását, földközi-tengeri ezüstsirály (Larus argentatus michahellis) név alatt, Nezsiderről ismertette KURT BAUER (BAUER, 1953). Az ezüstsirály korábbi alfaji felosztása megváltozott, hiszen régebben 14 alfaját különböztették meg. A fenti alfaj hazai adatainak nagy részét az új fajként felállított sárgalábú sirály adataihoz sorolták. Egyes szerzők azonban megtartották a korábbi alfaji besorolást (Larus cachinnans michahellis). A sárgalábú sirály az ausztriai Fertőzugban (Seewinkel) 1987 óta rendszeresen költ (DVORAK et al., 1993), a Fertő hazai oldalán, Fertőújlak közelében pedig 1991 óta figyelték meg egy pár költését, vegyes gyomtársulással borított szigeten (HADARICS et al., 1991a, 1993a). 1993. május 2-án egy őrizetlenül hagyott nyári lúd (Anser anser) fészekből zsákmányolt fiókát az egyik sárgalábú sirály példány (PELLINGER, 1994). Amennyiben e madárfaj általánosan elterjedt költőfajjá válik, hazánkban is számolni kell, hogy komoly veszélyt jelent a szikes tavak és mocsarak fészkelő madaraira. Az 176