Vig Károly: A nyugat-magyarországi peremvidék állatvilága kutatásának története (Szombathely, 2000)

GERINCESEK(VERTEBRATA) TÖRZSE 1890 tavaszán zajlott le a HERMAN OTTÓ vezette három hónapos megfigyelés a Fertőn is. A két megfigyelő FÁSZL ISTVÁN és MADARÁSZ GYULA volt. MADARÁSZ GYULA Hegykő földrajzi koordinátáit adta meg kutatási helyszínként, azonban valószínűleg csak itt szállt meg. Valójában a Fertő délkeleti partjait kutatta Hidegségtől Mosonbánfalváig. Az 1900-ban elhunyt FÁSZL ISTVÁN helyét csak 1906-tól vette át VÖNÖCZKY-SCHENK JAKAB. A Fertőt 1906-tól 1909-ig kutatta VÖNÖCZKY-SCHENK JAKAB. Eredményeit 1917-ben publikálta. E munkája JUKOVITS ANTAL munkássága után a második legrészletesebb közlemény a Fertőről (SCHENK, 1917a). VÖNÖCZKY-SCHENK JAKAB (1876-1945)

281 Óverbászon született, ahol a családi birtok közelében húzódó Ferenc-csatorna nádasaiban egy életre szóló szerelem alakult ki közötte és a madarak közt. Már ifjú korában kapcsolatba került az Ornithológiai Központtal (à későbbi Madártani Intézet jogelődjével), az évi madárvonulásokhoz fűzött észrevételei, megjegyzései szorgalmas továbbításával. HERMAN OTTÓ figyelt fel tehetségére, s 1898-ban a Központ belső munkatársának hívta meg. Első nagyobb feladata az 1898. évi madárvonulási jelentések feldolgozása volt. Ez a témakör mindig szívügye maradt. Az általa összegzett jelentések adatai között számtalan, az Alpokaljáról is szereplő megfigyelés szerepelt (SCHENK, 1899, 1901, 1905a, 1905b, 1906a, 1906b, 1907a, 1908a, 1909a, 1914, 1915a, 1916a, 1919a, 1920a, 1921a, 193 Od, 1938b). Ő ismerte fel Magyarországon először a madárgyűrűzés jelentőségét és javasolta annak bevezetését. 1908-ban, harmadikként a világon ő végzett tervszerű gyűrűzéseket (SCHENK, 1908b, 1909d, 1910,1911, 1912, 1913, 1915b, 1919b, 1922a, 1924a, 1926a, 1929a, 1930a, 1934b). Részletesen foglalkozott a Kárpát-medence területén megjelenő inváziós madárfajok, a csonttollú {Bombycilla garrulus), ZL énekes hattyú (Cygnus cygnus), a keresztcsőrű {Loxia curvirostrá), a pásztormadár {Pastor roseus) és az uráli bagoly {Strix uralensis) térhódításával, a betelepedés dinamikájának vizsgálatával. Elemzései Nyugat-magyarországi területeket is érintettek (SCHENK, 1907b, 1921c, 192 ld, 1929d, 1929e, 1930e, 1934a). Igen jelentősek a nagy kócsag {Egretta alba) és a kis kócsag {Egretta garzettd) magyarországi pusztulásával, a megmaradt állomány védelmével kapcsolatos írásai, érőfeszítései (SCHENK, 1918a, 1921b, 1921e, 1922b, 1924b, 1929c, 1930g, 1934d). Több madárfaj hajdani fészkelési viszonyait és jelenlegi elterjedését vizsgálta hazánk területén, így a nagy kócsagét {Egretta alba) és a kis kócsagét {Egretta garzetta) (SCHENK, 1918a), a szerecsensirályét {Larus melanocephalus) (SCHENK, 1916b), a pehelyrécéét {Somateria mollissima) (SCHENK, 1920b), a csicsörkéét 281 CSÖRGEY T. (1947): Vönöczky-Schenk Jakab kísérletügyi főigazgató, a Madártani Intézet vezetője. 1876-1945. —Aquila (1944-1947), 51-54: 42-45.; KÉVE A. (1961): VönöczkySchenk Jakab (hi memory of J. Vönöczky-Schenk). —Állattani Közlem., 48: 5-7. 167