Vig Károly: A nyugat-magyarországi peremvidék állatvilága kutatásának története (Szombathely, 2000)

AZ ÁLLATTANI KUTATÁSOK TÖRTÉNETE (Serinus serinus) (SCHENK, 1926b, 1926c), a hamvas rétihéjáét (Circus pygargus) (SCHENK, 1930b) és a gegelúdét (Anser neglectusf*

2 (SCHENK, 1929b, 1930c). Világszerte ismert „SCHENK" vezetéknevét 1939-ben magyarosította „VöNöcZKY"-re. Hosszabb betegeskedés után Kőszegen halt meg 1945-ben. Földi maradványai CHERNÉL ISTVÁN sírja közelében pihennek a kőszegi temetőben.

283 A Fertőn a hosszabb időtartamra is kiterjedő vizsgálatok akkor indultak meg, amikor 1913-ban Bogyoszlóra, illetve Csornára került KIRÁLY IVÁN, akinek figyelme azonban nemcsak a Fertőre korlátozódott (KIRÁLY, 1924, 1930a, 1931a, 1931b, 1934a, 1934b, 1938b, 1955a), hanem számos adatot közölt a Hanságból is (KIRÁLY, 1955b, 1955c, 1957). Az első világháború végén, 1919-ben menekült Erdélyből Brennbergbányára BREUER GYÖRGY, ahol 1944-ig dolgozott.

284 így nemcsak a tavat, de a hegyeket is kutatta madarász. Munkássága nyomán Sopron környékén fészkelő ritka fajokat ismerhettünk meg (BREUER, 1926a, 1926b, 1926c, 1928a, 1928b, 1928c, 1928d, 1928e, 1929, 1934, 1937b, 1939,1947a, 1947b). Miután 1919-ben Selmecbányáról Sopronba költözött az Erdészeti Főiskola, a tanári karból többen lelkesen kutatták a madarakat. VOLLNHOFER PÁL erdőmérnök megtalálta a vörösfejü gébicset (Lantus senator) a Soproni-hegyekben. VARGA LAJOS professzor is, bár hidrobiologus volt, élénken érdeklődött a madarak iránt (VARGA 1930b, 1931a, 1939a). A későbbiekben IGMÁNDY ZoLTÁN-nak is jelent meg égy kisebb madártani vonatkozású közleménye (IGMÁNDY, 1974). A trianoni békeszerződés értelmében a Fertő nagyobb része Ausztriához került, csak a kisebb déli rész maradt meg a magyar kutatások teréül. 1927-ben megalakult a Magyar Ornithológusok Szövetsége (MOSZ), amely nagyban segítette a felpezsdülő kutatást. KIRÁLY IVÁN és BREUER GYÖRGY a MOSZ madárvártáinak vezetői teendőit is ellátták (BREUER, 1930a, 1930b, 1934, 1937a; MOSZ, 1930a, 1930b). A MOSZ munkatársai közül ki kell emelni SOLYMOSY LÁSZLÓ

285 és SMUK 282 A gegelúd, vagy Szuskin-lúd (Anser neglectus) taxon érvényessége még ma sem eldöntött kérdés. Sokáig önálló fajnak tekintették. Színezete sötétebb az Anser fabalis törzsalakjánál, csőre nyúltabb, csőrgyűrűje és lába sötétvörös, méretei nagyobbak. Hazánkban is több példányát lőtték, főleg a Hortobágyon. Napjainkban az Anser fabalis egy mutációjának, vagy átmeneti alakjának tartják. Költési területe jórészt ismeretlen. (KÉVE A. (1958): Anseriformes - Lúdalkatúak. — In: SZÉKESSY V. (szerk.): Aves - Madarak., Magyarország Állatvilága - Fauna Hungáriáé, (XXI), 3: 35 p.) 283 CSABA J. (1980): Emlékezés Vönöczky-Schenk Jakabra. — Savaria, a Vas megyei Múzeumok Értesítője (1975-1976), 9-10: 75-77. 284 VARGA L. (1956): Breuer György (1887-1955). — Soproni Szemle, 10(1): 84-86.; KÉVE A. (1963): Csörgey Titusz és Breuer György emlékezete. —Állattani Közlem., 50:1-5. 285 SOLYMOSY LÁSZLÓ 1909. április 27-én született Zalaegerszegen. Gyermekkorában kitűnt természetszeretete. Alig nyolc éves, amikor CSÖRGEY TITUSZ vezetésével a fonyódi Nagyberekben madarászik. Tanítómesterével éveken át végeztek közös madármegfigyeléseket Lengyeltóti vidékén, majd a későbbiekben Egervár, Nagylozs, Újkér, a Fertő és a Balaton 168