Vig Károly: A nyugat-magyarországi peremvidék állatvilága kutatásának története (Szombathely, 2000)

GERINCESEK (VERTEBRATA) TÖRZSE (JUKOVITS, 1857a, 1857b, 1858a, 1858b, 1863, 1865, 1875); JUKOVITS éppen abban az időszakban működött, amikor a tó időszakos kiszáradása és az ennek folytán be­állott halpusztulás következtében még a szokottnál is nagyobb madártömegek népe­sítették be a Fertőt. Kár, hogy gyűjteménye teljesen elpusztult, mielőtt az általa jel­zett ritkaságokat szakavatott ornitológus is igazolhatta volna, így adatait az utókor kétkedéssel fogadta. Megfigyelési adatain nyugszik JULIUS FINGER két közleménye (FINGER, 1876, 1877) és az 1882-ben megjelent híres MARSCHALL & PELZELN „Ornis Vindobonensis" című könyv Fertőről készült függeléke (MARSCHALL és PELZELN, 1882). Ebből a korszakból említést érdemel még JULIUS FINGER (1857a, 1857b), AUGUST PELZELN (1871, 1874), valamint ALFRED FOURNES (1886a, 1886b) két-két írása melyekben fertői adatokat is találunk. : FISCHER LAJOS 277 a Fertőt és a vele összefüggő Hanságot vizsgálta (FISCHER, 1882, 1883-1885, 1885). ALFRED FOURNES és OTMAR REISER becses nitidológiai és oológiai adatokat gyűjtöttek (FOURNES, 1886a; REISER, 1895), míg ERNST VON DOMBROWSKI és R. ROBERT VON DOMBROWSKI a Fertő keleti és északi partjait ku­tatták (DOMBROWSKI R., 1887; DOMBROWSKI E., 1888-1889, 1907). Adataikat azonban kétkedéssel kell fogadnunk, így például a kacagócsér (Gelochelidon nilo­tica) költőpárok általuk megadott magas számát, holott költési időben nem is jártak a Fertőn és a következő évben CHERNÉL ISTVÁN ellenőrző útja is eredménytelen ma­radt. 1867-ben került Sopronba FÁSZL ISTVÁN, 278 mint a bencés gimnázium tanára. 1895-ig szorgalmasan kutatta a Fertő és Sopron madárvilágát (FÁSZL, 1883, 1886), Báró FISCHER LAJOS (1855-1892) kalandos életutat bejáró, fiatalon, tragikusan elhunyt természetbúvár-katonatiszt. Főhadnagyként szolgált a császári és királyi 6. huszárezredben. A Német Kelet-Afrika Társaság őt bízta meg a Viktória-tóhoz tervezett kutatóexpedíció vezeté­sével. Az expedíció 1891 őszén indult el Zanzibar szigetéről. FISCHER LAJOS 1892 májusában feltehetően maláriában megbetegedett. Betegsége igen gyors és heves lefolyású volt, először megvakult, majd súlyos lázrohamoktól gyötörtén 1892. június 2-án meghalt. Holttestét más­nap Muaza közelében (Tanganyika) temették el. 278 FÁSZL ISTVÁN 1838. február 6-án született Kőszegen. Tanulmányait a kőszegi gimná­ziumban kezdte, de szülei nem tudtak tanulmányai folytatásáról gondoskodni, ezért 1855-ben belépett a bencés rendbe, hogy tanári oklevelet szerezhessen. 1861-től 1867-ig a kőszegi gim­náziumban, majd 1867-től 1896-ig a soproni főgimnáziumban vegytant, mennyiségtant, raj­zot, földrajzot, ásvány-, állat- és növénytant tanított. Ezzel egyidőben a vegytani és a termé­szetrajzi gyűjtemény őre is lett. Madártani munkássága elismeréseként 1896-ban kinevezték a Magyar Ornithológiai Központ levelező tagjává. 1900. január 26-án halt meg. CHERNÉL ISTVÁN méltatásában a következőket írta róla: Mosern fogom a vele töltött órákat elfelejteni! Mennyi buzdítást, oktatást, tudást köszönhetek ő neki, kivel jó sorsom már 15 éves koromban összehozott! Nemcsak tanárom volt, hanem az az egyén, ki példájával, hatásával a meg nem állapodott bizonytalanságában hullámzó ifjú életet bizonyos határozott irányba tereli. Ö szí­totta bennem a természet iránt való szeretet tüzét, ö fejlesztette palántává a madarak iránt való érdeklődésemnek azt a csíráját, mely családi örökségként jött velem a világra. Tőle ta­165

Next

/
Thumbnails
Contents