Vig Károly: A nyugat-magyarországi peremvidék állatvilága kutatásának története (Szombathely, 2000)

AZ ÁLLATTANI KUTATÁSOK TÖRTÉNETE MÉHELY LAJOS számos cikkében foglalkozott a hazai „barna békák" (Rana spp.) kérdéskörével. E munkáiban ismertette a fajok elterjedéséről felhalmozódott adatokat, közöttük fertői előfordulásokat is (MÉHELY, 1890a, 1890b, 1891, 1892). Sopron környékének herpetofaunájáról részletes ismertetést nyújtott MARIÁN MIKLÓS és TRASER GYÖRGY (MARIÁN és TRASER, 1978). A megelőző időkben ilyen jellegű kutatás inkább csak a Fertő vidékén zajlott (FEJÉRVÁRY-LÁNGH, 1943),

271 a Soproni-hegység herpetofaunájára utaló korábbi adat nem található az irodalomban. A szerzők 1970 és 1975 között folytatták vizsgálataikat, amelyek elsősorban a Soproni-hegység Várisi-hegyvidék elnevezésű területére koncentrálódtak. Nemcsak faunisztikai adatokat gyűjtöttek, hanem a fajok életmódjának részleteit is vizsgálták. Sopron környékén 13 kétéltűfaj, illetve hat hüllőfaj és két változat előfordulását mutatták ki. A parlagi vipera {Vipera ursinií) jelenlétét nem sikerült megerősíteniük. A foltos szalamandra {Salamandra salamandra) magyarországi és Kárpátmedencei előfordulási adatait Összegzi DELY O. GYÖRGY (DELY, 1966). A lelőhelylista tartalmazza az irodalomban fellelhető, az Alpokaljáról származó adatokat is (FEJÉRVARY-LÁNGH, 1943; DELY, 1967; SZABÓ, 1959a, 1962).

272 Hasonló teinatikájú cikkében idézte a hazai törékeny gyík (Anguis fragilis) adatokat. Nyugat-Magyarország területéről Sopronból, Fertőrákosról, Szakonyfaluból és Szőcéről említette ä faj előfordulását. Megállapította, hogy a Duna vonalától nyugatra az Anguis fragilis fragilis alfaj fordul elő (DELY, 1974). Régóta ismertjelenség a Fertő magyar oldalán, Fertőboz és Hidegség községek között zajló kétéltű- és hüllővonulás. 1987 őszétől 1990 őszéig, azaz hét vonulási időszakban a MME Soproni Helyi Csoportja, az Erdészeti és Faipari Egyetem (napjainkban Nyugat-Magyarországi Egyetem) KAÁN KÁROLY Ökoklubja, természetvédelmi őrök és helybéliek segítségével kétéltű- és hüllőmentést végzett a területen (KÁRPÁTI, 1988a, 1988c). A mentési időszak több mint 300 napja során mintegy 993900 példány hüllőt és kétéltűt vittek át a vonulási útvonalat keresztező közúton. A mentés tapasztalatairól FRANK TAMÁS és munkatársai számoltak be (FRANK et ai, 1991). 1991 őszén és 1992 tavaszán végzett kétéltű- és hullőmentés adatait is olvashatjuk (ANONYM, 1992a). 1992 őszén a résztvevők alacsonyabb száma miatt a terelőfóliákat csak korlátozott hosszban tudták elhelyezni a vonulás útvonalában. Részint emiatt, a becslések szerint legalább 1000 vízisiklót (Natrix natrix) gázoltak el az arra elhaladó gépkocsik (MOGYORÓSI és FERSCH, 1993). WERNER, F. (1935): Die Kriechtiere und Lurche des Burgenlandes. — Burgenl. Heimatbl, 1: 124-126.; EIBL, I. (1947): Die Herpetofauna am Ostufer des Neusiedler-Sees. — Wien, 154-255. pp. 272 WERNER, F. (1897): Die Reptilien und Amphibien Österreich-Ungarns und der Occupationslander. — Wien. 162