Vig Károly: A nyugat-magyarországi peremvidék állatvilága kutatásának története (Szombathely, 2000)

GERINCESEK (VERTEBRATA) TÖRZSE 14.3. Kétéltűek (Amphibia) osztálya és a hüllők (Reptilia) Diapsida osztály

265 Az első Nyugat-magyarországi adatokat e csoportok esetében is NEMES-NÉPI ZAKÁL GYÖRGY (1818) leírásában találjuk. „... Mindazonáltal a' nagy Erdükben találtatnak gyakorta félelmetes nagyságú kígyók,

266 a' mellyek a' Vándort meg rözzentik. Emlegetik sokszor a ' veszedelmes kurta kígyót

161 is, de én Hlyet Soha nem láttam, sem kígyó marást nem hallottam. A ' tóvizekbe van holmi apró sárga hatu tarka béka,

26

* ennek mérgét tapasztaltam gyermekkoromba a' Szemeimbe, mikor békát fogdoztam és Szemeimet illettem. Csöts téj meg enyhítette a ' nagy fáj dóimat." Mintha a kétéltűek és a hüllők a magyar zoológia mostohagyermekei volnának, a hazai herpetológia terén az első jelentős mű csak 1823-ban jelent meg FRIVALDSZKY IMRE tollából, a magyarországi kígyókról.

269 Bár az Alpokalja herpetoíógiai szempontból,is az ország egyik legérdekesebb területe, összefoglaló tanulmány mind ez ideig nem jeíent meg a kétéltű-hüllő faunáról. A területre vonatkozó első herpetoíógiai munkákban, FR WERNER megfigyelésére hivatkozva, a parlagi vipera tVtpçra ursinii) Vas megyei, pontosabb helymegjelölés nélküli előfordulását közölte MÉHELY LAJOS (MÉHELY, 1894b, 1895). Ez az adat bukkan fel a Fauna Regni Hungáriáé oldalain is (MÉHELY, 1918b), illetve számos egyéb publikációban (MÉHELY, 1911, 1912; LOVASSY, 1927).

270 A Magyarország Állatvilága - Fauna Hungáriáé kötetben Kispöse (=Gyöngyösfalu) lelőhelyét olvashatunk (DELY, 1978). A parlagi vipera hansági (és fertői) előfordulásával kapcsolatban számos kisebb-nagyobb publikáció említhető (BOROS, 1957; ENTZ, Í911; FEJÉRVÁRYNÉLÁNGH, 1934; MARIÁN, 1959; MÉHELY, 1893a, 1893b, 1894a, 1894b, 1912; PÉNZES, 1960, 1963; SZABÓ, 1961b; DELY, 1978). A faj a Bécsi-medencében, azaz a Fertő osztrák oldalán is előfordul (EIBL, 1947). 265 A legújabb modem osztályozás a „hüllők - Reptilia" kategóriát olyan szélesre tárja, hogy a madarak is beleférnek, ennek megfelelőeri taxonómiailag mint osztály rangú csoportnév megszűnt. Lásd: KORSÓS Z:V(19§6): Magzatburkosok (Amniota). — In: PAPP L. (szerk.): Zootaxonómia, Budapest, 322-343. pp. 266 A leírásban említett nagy méret miatt feltehetően az erdei siklóról (filaphe longissima) van szó. < , v 267 parlagi vipera {Vipera ursinii), előfordulása azonban nem valószínű. 268 sárgahasú unka (Bombina variegáta) ; 269 FRIVALDSZKY I. (1823): Monographia Serpentum Hungáriáé. — Pest. 270 WERNER, F. (1913): Lurche und Kriechtiere. —In: BREHMS, A.: Tierleben, 4 Band. 161