Vig Károly: A nyugat-magyarországi peremvidék állatvilága kutatásának története (Szombathely, 2000)

AZ ÁLLATTANI KUTATÁSOK TÖRTÉNETE A Strém-patak halfaunáját 1994-1995-ben GERHARD WOSCHITZ, OSKAR TIEFENBACH és УША ANTAL vizsgálta, a „Strém (Strem) Projekt" keretében. A vizsgálatok 33 halfaj jelenlétét bizonyították (WOSCHITZ, 1995). A Mura vízrendszerét META POVZ vizsgálta a szlovén oldalon. Kéziratában 36 halfajt bizonyít a Murából (Povz, 1991). A Nyugat-magyarországi folyóvizek vizsgálata során 1988 és 1996 között a kutató kollektíva 45 halfaj egyedeit mutatta ki a 71 mintavételi ponton (VIDA, 1997). További, a vizsgálati területre vonatkozó adatok találhatók egy, a Szigetköz halfaunáját tárgyaló publikációban (VIDA, 1993). Vizsgálataik legérdekesebb megállapításai az alábbiakban foglalhatók össze. A kecsegét (Acipenser ruthenus) a Mura vidékén a halászok ritka fajként ismerik. A Rábában Nick alatt ismert (HARKA, 1992). A Rába torkolatához közel, a MosoniDunában is előfordul.

263 A sebes pisztráng {Salmo trutta m. fariő) minden vizsgált Nyugat-magyarországi folyó felső szakaszán előfordul. A hazai területeken általában csak szórványos a megjelenése. Önfenntartó, hazai állományokat a Gyöngyös Kőszeg feletti szakaszán, néhány őrségi patakban és a Pinkában regisztráltak. A fürge csellének (Phoxinus phoxinus) az őrségi patakokban helyenként önfenntartó állományai vannak, de a Rábába valószínűleg csak áradások idején tévedhet. A törpe csík (Cobitis auratd) a Rába vízrendszerében gyakori. A Pinkában Szentpéterfa felett már sem Magyarországon, sem Ausztriában nem került elő. A réti csík (Misgurnus fossilis) valószínűleg a terület mocsaraiban, holtágaiban mindenhol előfordul, ahol a megfelelő életkörülmények adottak. A védett selymes durbincs (Gymnocephalus schraetzer) a Rába vízgyűjtőjében jelentős számban él. Hazai viszonylatban kiemelkedő jelentőségű a magyar bucó (Zingel zingel) rábai populációja. Nagy számban fordul elő a sodrottabb szakaszokon egészen a torkolatig. A német bucó (Zingel stréber) egyedszáma a Rába Nick feletti szakaszán felfelé a határig fokozatosan növekszik. A legnagyobb egyedsűrüséget a Lapincsban Szentgotthárd magasságában éri el. A szerző tanulmánya végén a Murában élő halfajok előfordulási adatait közli halászok és horgászok szóbeli közlései alapján. A fürge csellé (Phoxinus phoxinus) előfordulását jelezték KOVÁCS TIBOR és AMBRUS ANDRÁS a Kercából, Kerkából és a Zala felső folyásából az Eurylophe

lia karelica kérészfaj előfordulását tárgyaló cikkükben (KOVÁCS és AMBRUS, 1999). Számos kisebb-nagyobb publikáció foglalkozik hazánk halfaunájával, melyekben Nyugat-magyarországi adatok is találhatók (VÁSÁRHELYI, 1961b; PINTÉR, 1992). Burgenland halairól közölt összefoglalást F. SAUERZOPF.

264 263 УША, А. (1993): Threathened fishes of the Szigetköz. —Miscnea zool hung., 8:25-34. 264 SAUERZOPF, F. (1965): Beitrag zur Fischfauna des Burgenlandes. — Wiss. Arb. Burgenland. Naturwissenschaft, 32: 142-146. 160