Vig Károly: A nyugat-magyarországi peremvidék állatvilága kutatásának története (Szombathely, 2000)
GERINCESEK (VERTEBRATA) TÖRZSE CSABA JÓZSEF Csákánydoroszló halfaunáját ismertette (CSABA, 1940a), illetve Csákánydoroszló népi halászatának bemutatása kapcsán tért ki ismét a Rábában élő halakra (CSABA, 1973). A Vendvidék patakjaiból, kisebb folyóiból öt halfajt sorolt fel: fejes domolykó [domolykó] (Leuciscus cephalus), fenékjáró küllő (Gobio gobio), kövi csík (Noemacheilus barbatulus), vágó csík (Cobitis taenia), fürge csellé (Phoxinusphoxinus) (CSABA, 1965b). A Szakonyfalui-patakbói a fürge csellé {Phoxinus phoxinus) nagyobb példányszámú előfordulását VARGA LÁSZLÓ is megerősítette (VARGA, 1991). ERNST JÓZSEF publikálatlan dolgozata a Rába magyarországi felső szakaszának haifaunájával foglalkozik (ERNST, 1977). Az általa közölt 35 fajból a Gobio uranoscopus kivételével mind bizonyítottan előfordul a területen (VIDA, 1997). Átfogóbb munkának tekinthető HARKA ÁKOS cikke, ,A Rába halfaunája". A teljes magyar szakaszon 16 lelőhelyről 53 halfaj előfordulásáról közölt adatot (HARKA, 1992X \;;^Г •""•••••• •'• ••• ifí " •' • A tervezett Csörnöc-menti Tájvédelmi Körzet területén a Hegyhátról érkező patakok jellegzetes fajai a vágócsík (Cobitis taenia) és a kövi csík (Noemacheilus barbatulus), a fürge csellé (Phoxinus phoxinus), a domolykó (Leuciscus cephalus) és a fenékjáró küllő (Gobio gobio). A Csöraöc egyes szakaszain megtalálható a nyúldomolykó (Leuciscus leuciscus) és a sujtásos küsz (Alburnoides bipunctatus) is. A sügérfélék védett képviselői a selymes durbincs (Gymnocephalus schraetzer), a magyar bucó (Zingel zingel) és a német bucó (Zingel stréber) még gyakorinak mondható. A Pinka és a Strém-patak megőrizve hegyi jellegét, esetenként sebespisztrángnak (Salmo trutta m. fario) is otthont ad. A Rába legjellemzőbb halfajai a márna (Barbus barbus), a dévérkeszeg (Abramis brama) és a balin (Aspius áspiüs). A holtágak vizeiben a kárász (Carassius carassius), a törpeharcsa (Ictalurus nebulósus) és a compó (Tinea tinea) mellett szórványosan a réti csík (Misgurnus fossilis) is előfordul (SZINETÁR és GYURÁCZ, 1993). A magyar-osztrák határsáv 1989-ig politikai okokból nehezen elérhető, félig zárt terület volt. 1989 után hazai és burgenlandi szakemberekkel közösen kezdődött meg a térség halfaunisztikai feltárása. A vizsgálatok elsősorban a folyóvizeket vették célba. A kutatások az elsődlegesen vizsgált Rába vízgyűjtőn kívül északra kiterjedtek a Repce, a Rábca, valamint délen a Mura vízgyűjtőjére. így a Rábán a torkolati mintavételi pontokat is beleszámítva a hazai és osztrák ichtyológüsok légvonalban mintegy 150 km hosszú sávban vizsgálták a halfaunát. A Lapines (Lafhitz) halállományát a bécsi Universität für Bodenkultur projektje keretében (1991-1992) az osztrák oldalon GERALD ZAUNER és GERHARD WoscHiTZ, míg a magyar oldalon GERHARD WOSCHITZ és VIDA ANTAL vizsgálták. A kéziratban levő kutatási jelentés 39 halfaj jelenlétét közli a magyar és a Magyarországhoz közeli osztrák szakaszról (LAZOWSKI, 1992). 159
