Vig Károly: A nyugat-magyarországi peremvidék állatvilága kutatásának története (Szombathely, 2000)

A2 ÁLLATTANI KUTATÁSOK TÖRTÉNETE biológiájával kapcsolatban (PAULOVITS és BÍRÓ, 1984, 1986). Az angolna hazai elterjedésével és a telepítésekkel foglalkozó közlemények PINTÉR KÁROLY (1984) bibliográfiája alapján tekinthetők át. MIKA FERENC és BREUER GYÖRGY szerint a Fertőben és mellékvizeiben 23 faj állandóan, 4 faj pedig elvétve fordul elő (MIKA és BREUER, 1928, 1940; MIKA, 1933,1962). A betévedő halak esetében BÁRDOSI JÁNOS (1994) említette, hogy a XVI. században tokot is fogtak a Fertőben, amely bizonyára a Dunából kerülhetett oda.

260 Ez kitűnik MIKULICS MARKÓ-nak NÁDASDY TAMÁs-hoz 1556-ban írt leveléből is, melyben közli, hogy az utak miatt nem juthatott el oda, „... ahol a toknak java vagyon"

261 A Fertő halászatáról, halairól számos más közlemény is tudósított (HOMÉR, 1933; VARGA, 1944; MIKÓ, 1970; MAAR, 1975). A tarka géb (Proterorhinus marmoratus) hazai előfordulásának első felfedezése 1872-ben történt a Római-fürdő hőforrásának kifolyójában. 1931-ben már a Fertőből is kifogták. Napjainkra az ország nyugati felében általánosan elterjedt fajnak tekinthető. Ausztria számos vízfolyásából is ismert (BAUER és SCHUBERT, 1957). A Fertő életében meghatározó szerepet töltenek be kiszáradásai, áradásai, fenékig történő befagyásai, egyes részei szél által történő szárazra kerülései (pl. NAGY, 1869; REUTH, 1878). Ennek drámai érzékeltetésére álljon itt két idézet a BRUCKNERkrónikából: „1466. Ez az év is száraz volt; a Fertő oly kicsiny, hogy hala nem volt. ...a tó majdnem teljesen kiszáradt és a fenekén lehetett járni." A másik idézet az 154l-es évet örökíti meg: ,JIz az év annyira száraz volt, hogy a Fertő is kisebb lett s nem lehetett rajta halászni." Ezek a jelenségek katasztrofális hatással voltak a tó élővilágára, elsősorban az érzékenyebb vízi szervezetekre, halakra, s ezek pusztulásán keresztül a madárvilágra is (VARGA, 1931b; MIKA és BREUER, 1935; VARGA és MIKA, 1937a, 1937c).

262 VAKARCS KÁLMÁN két írásában is közölt Vas megyei hal adatokat (VAKARCS, 1939, 1956). Ő említette először a napnál (Lepomis gibbosus) előfordulását. Két mondatát érdemes idézni, amely megszívlelendő intést tartalmaz az utókor számára is: „... A járás vizeinek halállománya az utóbbi két évtizedben fogyó tendenciát mutatott, különösen a pontynál, a harcsánál, folyami ráknál és keszegnél. Régebben mindenkifogta a halat, de pótlásról senki sem gondoskodott." 260 Sajnos nem tudjuk pontosan, melyik tokfajról lehetett szó. A három lehetséges tokfaj (vágótok - Acipenser gueldenstaedti çolchicus, sima tok -Acipenser nudiventris, sőregtok Acipenser stellatus) mindegyike, ^előfordulhatott a Dunában egészen Pozsonyig. Különösen érvényes ez a megállapítás a Vaskapu-szorosban feszülő gát megépítése előtti időkre. 261 TAKÁCS S. (1929): Emlékezzünk eleinkről.— Genius, Budapest, 594 p. 262 SZITA SZ. (1968): A Fertő kiszáradásának építészeti emléke 1872/73-ból. — Soproni Szemle, 22(1): 70-72. 158