Vig Károly: A nyugat-magyarországi peremvidék állatvilága kutatásának története (Szombathely, 2000)

AZ ÁLLATTANI KUTATÁSOK TÖRTÉNETE UHERKOVICH ÁKOS a hetvenes évek elején kapcsolódott be Nyugat-Magyarország lepkészeti kutatásába. A terület nagylepke-faunájának megismerése mellett másik cél is vezérelte: állatföldrajzi kapcsolatokat keresni a korábban már kutatott Dél-Dunántúl, a Bakony és a Nyugat-Dunántúl között (UHERKOVICH, 1975). A korábbi fénycsapdás vizsgálatok mintájára két faunisztikai céllal gyűjtő fénycsapdát telepített, amelyek 1975-ben és 1976-ban egész éven át működtek Szalafőn és Magyarszombatfán. Emellett személyesen is gyűjtött (Szőce, Őriszentpéter, Magyarszombatfa) és feldolgozta két növényvédelmi fénycsapda (Vasvár, Celldömölk) 1975-ben fogott anyagát és egy kisebb, Sárvár környékéről származó kollekciót. A gyűjtések során Magyarország faunájára új lepkefaj is előkerült Szakonyfaluról (1967. augusztus 2.), a Perizoma sagittata. A faj egy-egy példányát a későbbiek folyamán az Őrségben két helyen is megfogta a fénycsapda (Magyarszombatfa, 1976. július 15.; Szalafő, 1976. július 26.) (UHERKOVICH, 1977). Első összefoglaló tanulmányában az Alpokalja Vas és Zala megyei részének 40 lelőhelyéről 915 nagy lepke faj (Macrolepidoptera) előfordulását ismertette (UHERKOVICH, 1980a). Az idézett publikációban közzétett 915 faj mintegy 5000 adata elegendő alapot jelentett egy állatföldrajzi-ökológiai értékelés elvégzéséhez. Az adatsorok lehetőséget adtak egyes fajok terjedésének nyomonkövetéséhez, illetve a speciálisan nyírhez {Betula spp.), égerhez {Alnus spp.) és. a tűlevelűekhez kötődő fajok elterjedése és a klimatológiai viszonyok közötti összefüggés tisztázásához (UHERKOVICH, 1978a, 1978b, 1980b, 1983, 1984a, 1984b). Folytatva az Őrség faunisztikai feltérképezését, UHERKOVICH ÁKOS Szőce nagylepkéit dolgozta fel, ahonnan 547 nagylepkefajt mutatott ki (UHERKOVICH, 1987). 1979 és 1981 között az Alpokalja déli részének néhány pontján végzett személyes gyűjtésekkel (Szpce, Magyarszombatfa, Velemér), másrészt az Erdészeti Tudományos Intézet (ÉRTI) által Nagyrákoson, Iváncon és Sárvár-Lánka-pusztán üzemeltetett prognosztikai fénycsapda anyagának teljes feldolgozásával folytatta a terület nagylepkefaunájának kutatását. A három fénycsapda több mint 30000 nagylepke példányt gyűjtött, a nagyrákosi csapda 331, a sárvári 311, míg az ivánci 296 fajt fogott. Az anyag hasznos faunisztikai kiegészítéseket adott az Alpokalja nagylepkéinek faunisztikai és mennyiségi ismeretéhez (UHERKOVICH és HERCZIG, 1992). Az ÉRTI által Szakonyfalun működtetett fénycsapda nagylepke anyagát KOVÁCS LAJOS határozta meg, míg az Ivancon, Nagyrákoson, Kercaszomoron

y Nádasdon és Őriszentpéteren üzemeltetett fénycsapdák gyűjtéseiből a molyokat Szőcs JÓZSEF determinálta. A csapdák által fogott teljes anyagot a fent említett szerzők által kiernelt taxonok példányain kívül az ÉRTI Erdővédelmi Osztály, Erdészeti Fénycsapda Jelzőszolgájat munkatársai határozták. PODLUSSÁNY LAJOS és JANÁKI ISTVÁN magángyűjteményében található nagyobb mennyiségű lepke anyag az Őrség területéről.

236 PODLUSSÁNY LAJOS az Alpokalja teljes területén gyűjtött. Gyűjteményének jelentős részét a Savaria Múzeumban őrzik. Ő állította fel a múzeum nappali lepke-gyűjteményét is. 142