Vig Károly: A nyugat-magyarországi peremvidék állatvilága kutatásának története (Szombathely, 2000)

ÍZELTLÁBÚAK (ARTHROPOPA) TÖRZSE 1990 előtt Szakonyfalu környékén rendszeresen gyűjtött BALÁSHÁZY LÁSZLÓ. A Kárpát-medencében honos, így az Őrségben is előforduló ritka nappali lepkék veszélyeztetettségéről, sorsáról, védelméről több közlemény is megjelent (BÁLINT, 1991; FAZEKAS, 1992a),

237 ezen felül elegendő megemlíteni a Vörös Könyv vonatkozó fejezetét (VARGA et. al., 1990). 1980-tól a Savaria Múzeum Természettudományi Osztálya üzemeltetett fénycsapdát a kőszegi Chernel-kert területén, amely 1980-82-ben hét, 1983-ban pedig öt, a Kőszegi-hegységre nézve új nagylepke fajt fogott (Екк, 1985). Екк ISTVÁN a Ság hegy nappali lepkefaunáját kutatta és 47 faj jelenlétét mutatta ki (Екк, 1981, 1983). Jelentős eredményekkel járult hozzá az Alpokalja lepkefaunájának ismeretéhez FAZEKAS IMRE. Gyűjtései során első ízben mutatta ki a vizsgált területről (Sopron, Görbehalom, 1978. június 18.) a Plebicula amanda nevű boglárkalepkét (FAZEKAS, 1987). Kutatásainak súlypontja azonban a Microlepidopterákra esik (FAZEKAS, 1992a, 1992c). Idézett munkáiban részletesen elemzi a Cochylidae, Pterophoridae, Crambinae és Zygaenidae lepke csoportok az Alpokalján előforduló fajait. Populációik jelenlegi elterjedése alapján mind veszélyeztetett fajok (v. ö. BÁLINT, 1991). Védelmükkel kapcsolatban további intenzív kutatások indokoltak. Következő tanulmányában (FAZEKAS, 1992b) Nyugat-Magyarországra nézve új Pyralidae-fajokat mutatott be: Catoptria myella, Dioryctria schützeella, Cadra figulilella. Feldolgozta BALOGH IMRE lepkegyűjteményének moly példányait, amelyek közül több az Alpokalján került begyűjtésre (FAZEKAS, 1992d). Az Agriphila genus két fajának (Agriphila geniculea és Agriphila tolli) vizsgálata során megállapította, hogy hazai elterjedésük alapján vikariáns fajpárnak tekinthetők, illetve monofiletikus egységet alkotnak. Bár korábbi téves határozások miatt az A. geniculea-t közönséges, mindenütt előforduló fajnak tekintették,

238 a revízió során kiderült, hogy hazai elterjedése az Alpokaljára, a Vasi-Hegyhátra, a Göcsejre és a Bakonyra korlátozódik, míg a másik faj az ország egyéb területein honos (FAZEKAS, 1994). Megállapításának ellentmond SZABÓKY CSABA őrségi fajlistája, amely mindkét faj előfordulását közli (SZABÓKY, 1995). Egyik legújabb, összefoglaló tanulmánysorozatának első részében a hazai tollasmoly-faunát (Pterophorinae és Agdistinae) dolgozta fel (FAZEKAS, 2000). Cikkében a taxon Nyugat-magyarországi elterjedésű fajait (Pterophorus pentadactylus, Merrifielda baliodactyla, Porrittia galactodactyla, Pselnophorus heterodactylus, 237 A témához kapcsolódik még: KUDRNA, O. (1986): Grundlagen zu einem Artenschutzprogramm für die Tagschmetterlingsfauna in Bayern und Analyse der Schutzproblematik in der Bundesrepublik Deutschland. — Nachr. Ent. Ver. Apollo, Frankfurt, Suppl., 6: 1-90. 238 GOZMÁNY L. (1963): Molylepkék VI. — Microlepidoptera VI. — In: Magyarország Állatvilága - Fauna Hungáriáé, (XVI/7), 65: 289 p., Akadémiai Kiadó, Budapest. 143