Vig Károly: A nyugat-magyarországi peremvidék állatvilága kutatásának története (Szombathely, 2000)

AZ ÁLLATTANI KUTATÁSOK TÖRTÉNETE 1985). Gyűjteményében 131, a terület, nagylepkerfaunájára nézve új faj szerepelt, amelyek hiányoztak RÉZBÁNYAI LÁSZLÓ 1974-es fajlistájából. NAGY FERENC amatőr lepidopterológus 1980 és 1990 között végzett gyűjté­seket a Kőszegi-hegységben, Perenye környékén és a Nárai közelében elterülő er­dőkben. Sajnálatos, hogy a Kőszeg és Szombathely közötti, illetve a Szombathelytől délre eső területek lepkészeti szempontból alig kutatottak, így eredményei nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy ismereteink e területek lepkefaunájáról is bővülhettek. Dolgozatában 100 nappalilepke faj előfordulási adatait közű a korábban említett te­rületekről (NAGY, 1999). Az ötvenes-hatvanas években a Kőszegi-hegység osztrák felén is intenzív lepkészeti kutatás folyt, így számos olyan lepkefaj előfordulása várható a jövőben a magyar oldalról is, amely a hegység másik feléről már előkerült. Az osztrák adatok­kal együtt, 233 a hetvenes évekre az egész hegység területén 860 nagylepkefaj előfor­dulása bizonyított. Burgenland lepkefaunájának feltárásában magyar lepkészek is közreműködtek, elég itt ISSEKUTZ LÁSZLÓ 1956 és 1971 közötti munkásságát, vala­mint FAZEKAS IMRE tevékenységét említeni. 234 Az ötvenes években kezdte meg lepkészeti gyűjtéseit az Őrség és a Vendvi­dék területén TALLÓS PÁL. AZ MTA Mezőgazdasági és Erdészeti Növényföldrajzi Térképező Csoportja tagjaként 1954-ben huzamosabb időt töltött Szőce környékén, majd 1955-től 1958-ig a Vendvidék középső részén, Szakonyfalu térségében. Részt vett a terület vegetáció-térképének elkészítésében 235 TALLÓS PÁL gyűjtéseit Szakonyfalu közelében a Grajka-patak völgyében és környékén végezte. A gyűjtött anyag, amelynek határozásában KOVÁCS LAJOS és GOZMÁNY LÁSZLÓ is részt vett, számos igen ritka és hazánkból első ízben kimutatott fajt (Scopuía umbelaria, Calocalpe undulata, Dysstroma truncata, Macaria [Semio­thisa] signariá) tartalmazott (TALLÓS, 1958). A teljes kollekció, azaz 263 nagy­lepkefaj részletes gyűjtési adatait 1959-ben publikálta (TALLÓS, 1959). Korai tragi­kus halála megakadályozta abban, hogy folytathassa eredményes gyűjtőtevékenysé­gét. 2 PINKER, R. (1958): Beiträge zur Lepidopterenfauna des südlichen Burgenlandes. — Z. Wiener entom. Ges., 43: 98-101,133-135, 147-151, 153-154.; HAYEK, W. (1959): Falta vom Hirschenstein. — Z. Wiener entom. Ges., 44: 163-169.; ISSEKUTZ, L. (1971): Die Schmetter­lingsfauna des südlichen Burgenlandes. I. Macrolepidoptera — Wiss. Arb. Burgenland, (Bur­genl. Landesmus. Eisenstadt), 46: 1-165.; ISSEKUTZ, L. (1972): Die Schmetterlingsfauna des südlichen Burgenlandes. II. Microlepidoptera — Wiss. Arb. Burgenland, (Burgenl. Landes­mus. Eisenstadt), 49: 1-129. 234 FAZEKAS I. (1975): Adatok Burgenland (Sigless) nagylepke-faunájához. — Folia ent. hung. (N. S.), 28(1): 233. 235 SZONTAGH P. (1970): Megemlékezés Tallós Pálról (1931-1968) — Állattani Közlem., 57(1-4): 19-22. 140

Next

/
Thumbnails
Contents