Vig Károly: A nyugat-magyarországi peremvidék állatvilága kutatásának története (Szombathely, 2000)

AZ ÁLLATTANI KUTATÁSOK TÖRTÉNETE lelőhelyadatát publikálta (KOVÁCS, 1953, 1956a). Ezekből kitűnik, hogy NyugatMagyarországról igen kevés adat állt rendelkezésre, s ezek legnagyobb hányada is a fent említett Kőszegi-hegységi gyűjtések eredménye. A Nyugat- és Dél-Dunántúl magyarországi viszonylatban hatalmas területei úgyszólván fehér foltnak számítottak Az ötvenes években indult be Magyarországon, szinte elsőként a világon, JERMY TIBOR javaslata alapján, kártevő-előrejelzési célokkal az országos fénycsapdahálózat. Az első fénycsapdákat 1956-ban a Növényvédelmi Kutató Intézet üzemeltette, többek között Sopronhorpácson

231 Kezdetben csak a növényvédelmi állomásokon, majd pedig erdészeti kártevők prognosztizálása céljából az ország egyéb pontjain is telepítettek fénycsapdákat.

232 Ennek megfelelően az Erdészeti Tudományos Intézet (ÉRTI) két fénycsapdát működtetett Vas megyében: Szombathelyen és Szakonyfaluban. Ezek a csapdák is elsősorban kártevő-előrejelzési céllal működtek, ennek ellenére KOVÁCS LAJOS 1970 végéig feldolgozta és naplózta teljes nagylepkeanyagukat. Hasonló módon meghatározta a Vas megyei Növényvédő Állomáson, Tanakajdon működtetett fénycsapda fogási anyagát 1959-1967 között. (Fénycsapdák működtek még Vasváron és Celldömölkön is.) A teljes anyag feldolgozása KOVÁCS LAJOS halálával 1971-ben megszűnt. Kéziratos, többszázezer adatot tartalmazó naplóinak adatai nélkül csak hiányos képünk lehetne Nyugat-Magyarország nagylepke faunájáról. UHERKOVICH ÁKOS tanulmánya, ,4? Alpokalja nagylepkéinek (Macrolepidoptera) faunisztikai alapvetése" (UHERKOVICH, 1980a) az említett három fénycsapda mintegy 1300, korábban publikálatlan adatát is tartalmazza. A Kőszegi-hegység nagylepke-faunájának kutatásában mind a mai napig RÉZBÁNYAI LÁSZLÓ munkássága a legjelentősebb, aki 1964-69 között a hegység több pontján üzemeltetett JERMY-féle fénycsapdával végzett gyűjtéseket. A normál 100 W-os égőjű fénycsapda 1964-66-ban, márciustól novemberig üzemelt a Stájerházaknál, majd az 1967-es és 1968-as években a Keresztkútnál, illetve néhány hónapig a Hörmann-forrásnál. Az öt és fél év alatt fogott több mint 34000 nagylepkepéldány, amelynek jelentős része addig ismeretlen volt a Kőszegi-hegység hazai oldaláról, megbízható alapot jelentett a mennyiségi vizsgálatokhoz is, illetve adatokat biztosított néhány ritka faj ismeretéhez. RÉZBÁNYAI LÁSZLÓ gyűjtéseinek első eredményei 1974-ben láttak napvilágot (RÉZBÁNYAI, 1974,1976). A szerző a területről 732 nagylepkefajt mutatott ki, amelyből 239 faj a Kőszegi-hegység területére, négy faj (Hyppa rectilinea, Hydrelia testaceata, Eupithecia trisignaria, Eilema pseudoçomplana) pedig a magyar faunára bizonyult újnak. A magyar lepkefauna e négy új tagját, összegző tanulmánya előtt külön-külön is ismertette. A Hyppa rectilinea nevű bagolylepke faj (Noctuidae) 1967-ben, a kereszt231 KOVÁCS L. (1957): Lepkegyűjtés fénycsapdával. —Folia ent. hung. (N. S.), 10:284-287. 232 JERMY T. (1961): Kártevő rovarok rajzásának vizsgálata fénycsapdákkal. —A növényvédelem időszerű kérdései, 2: 53-61.; KOVÁCS, L. (1962): Zehn Jähre Lichtfallenaufhahmen in Ungarn. —Annls. hist-nat. Mus. natn. hung., 54: 365-375. 138