Vig Károly: A nyugat-magyarországi peremvidék állatvilága kutatásának története (Szombathely, 2000)

AZ ÁLLATTANI KUTATÁSOK TÖRTÉNETE lemző faja az Őrségnek a Limnephilus elegáns. Számos Hydroptilida (pl. Hydroptila tineoides, Hydroptila occulta, Ithytrichia lamellaris) legtöbb hazai példányát ugyancsak az Őrségben gyűjtötték. A szerzőpáros újra hangsúlyozta a hazai fauna legértékesebb tegzesének {Platyphylax frauenfeldí) jelenlétét, amelynek első hazai példánya éppen az őrségben került elő. Azóta nyolc további lelőhelye vált ismertté az országban. Egyébként Európa-szerte eltűnt és tulajdonképpen csak a magyarországi populációk ismertek ebből az évszázadból. Éppen ezért 1993-ban ez a tegzes felkerült a védett hazai fajok listájára, így élőhelyei is szigorú védelmet igényelnének.

221 Ugyancsak megemlítették a Chaetopteryx rugulosa Nyugat-magyarországi gazdag populációit (Szőce és környéke, Kőszegi-hegység). A faj, mint a Chaetopteryx-íajok nagyobb része, meglehetősen szűk elterjedési területű. Az Őrségben egyelőre még erőteljes populációi vannak kis, szabályozatlan, nem szennyezett, ionszegény vizű patakokban, így például a Szőce-patakban, vagy a Vadasa-patakban. A fentiek mellett kiemelendő a magyarszombatfai és szőcei gyűjtések rendkívül nagy diverzitása. A ritka fajok mellett, sőt, talán még ezek értéke elé helyezve, az igen változékony Trichoptera együttesek adják a táj legnagyobb értékét. A tizenegy törvényesen védett faj közül összesen négy fordul elő az Őrség területén (Oligotricha striata, Limnephilus elegáns, Platyphylax frauenfeldi, Chaetopteryx rugulosa). NÓGRÁDI SÁRA és UHERKOVICH ÁKOS az elmúlt 12 év során, az általuk Magyarország területén gyűjtött több mint 500 000 tegzes példány számítógépes adatbázisát is elkészítette, amely segítségével a gyakorisági viszonyok számszerűsíthetők (NÓGRÁDI és UHERKOVICH, 1995b). Lepkék (Lepidoptera) rendje A lepkék tanulmányozása, azaz a lepidopterológia művelése hazánkban a XVIII. század második felében veszi kezdetét. Ha a legősibb ránk maradt lepkészeti írásokat végiglapozzuk, újra GIOVANNI ANTONIO SCOPOLI nevével találkozunk. Bár nincs rá bizonyítékunk, mégis joggal tételezhetjük fel, hogy ő volt az első Magyarországon, aki tudományos szempontból lepkékkel foglalkozott. Igaz, ezen tevékenysége selmeci és krajnai éveihez kötődik, s nem valószínű, hogy NyugatMagyarországon is gyűjtött volna. Az általa leírt lepkék közül egyet, a Tortrix revayana nevű fajt Turóc megye főispánja, RÉVAY PÉTER tiszteletére nevezte el.

222 221 NÓGRÁDI, S. & UHERKOVICH, Á. (1994): Protected caddisflies in Hungary. — Braueria, 21:25. 222 SCOPOLI, J. A. (1771): Annus historico-naturalis, V. — Lipsiae. (A 11 l-l 16. oldalakon a selmeci fauna leírásával.) 134