Vig Károly: A nyugat-magyarországi peremvidék állatvilága kutatásának története (Szombathely, 2000)

ÍZELTLÁBÚAK(ARTHROPODA) TÖRZSE családok fajait SZALÓKI DEZSŐ dolgozta fel (SZALÓKI, 1996). Az Őrség területéről az említett családokból 87 genus 145 faját sikerült kimutatnia. Ezt megelőzően csak szórványadatok voltak fellelhetők az irodalomban. A Magyar Természettudományi Múzeum 1975 előtt gyűjtött, érintett anyagának meghatározását HORVATOVICH SÁNDOR, KASZAB ZOLTÁN és TÓTH LÁSZLÓ végezte. Az Őrség területéről HORVATOVICH (1969) nyolc, TÓTH (1973) egy faj, egy-egy adatát ismertette. A Colydiidae család meghatározását STANISLAW ADAM SLIPINSKI és MERKL OTTÓ végezte. HORVATOVICH (1979, 1980, 1981a) tíz, SLIPINSKI és MERKL (1993) egy fajt említett a területről. A Leiodidae, Scaphidüdae, Dasyceridae, Eucinetidae, Scirtidae, Byrrhidae, Elmidae, Heteroceridae, Eucnemidae, Throscidae, Elateridae, Dermestidae, Nosodendridae, Bostrichidae, Anobiidae, Sphindidae, Monotomidae, Silvanidae, Laemophloeidae, Erotylidae, Byturidae, Cerylonidae, Endomychidae, Coccinellidae, Corylophidae, Mycetophagidae és Ciidae családok Őrségben gyűjtött fajait MERKL OTTÓ dolgozta fel (MERKL, 1996). Ezen családok fajainak őrségi előfordulásáról szinte semmi adat nem volt található az irodalomban. Kivételként említhető az az egy-két faj, amelyek őrségi előfordulási adata szerepel HORVATOVICH SÁNDOR egyes munkáiban (HORVATOVICH, 1979, 1980, 1981a, 1982). A fent említett családok 217 faja került elő a vizsgálat során. A fajok többségének megléte érzékelteti, hogy a terület erős alpi-atlanti hatás alatt áll. Jó példája ennek két katicabogár faj, a Scymnus ferrugatus és a Coccinella hieroglyphica előfordulása, amelyek az ország egyéb területein alig fordulnak elő. A vizsgált anyagban hazánk faunájára két új faj akadt, a Hippodamia septemmaculata (Coccinellidae) és a Xyletinus vaederoeensis (Anobiidae). Külön említésre méltó a négypúpú karmosbogár (Macronychus quadrituberculatus) (Elmidae) Nyugat-magyarországi előfordulása. A természetes vizek szenynyezettsége a fajt egész Közép-Európában a kihalás szélére sodorta.

211 Mivel hazánkban az utóbbi negyven évben sehol sem gyűjtötték, kipusztultnak hitték.

212 Ezért okozott örömteli meglepetést, hogy a közelmúltban, az Őrség mellett, több helyen újra megtalálták.

213 Hazai előfordulási adatait összegezték KOVÁCS TIBOR és munkatársai (KOVÁCS et ai, 1999b). A faj Nyugat-Magyarországon a Rába szinte teljes folyása mentén, a Pinkából, a Lajtából és a Zalából előkerült. Sikerült kimutatni a Lapincsból is, Königsdorf mellől. Hasonló mondható el a Potamophilus 211 JÄCH, M. (1992): 42.a Familie: Elmidae. — In: LOHSE, G. A. & LUCHT, W. H. (szerk.): Die Käfer Mitteleuropas, 2. Supplementband mit Katalogteil. — Goecke & Evers, Krefeld, 69-82. pp. 212 KASZAB Z. (1990): Bogarak (Coleoptera) rendje. —

In: RAKONCZAY Z. (szerk.): Vörös Könyv. A Magyarországon kipusztult és veszélyeztetett növény- és állatfajok. 2. kiadás. — Akadémiai Kiadó, Budapest, 245-258. pp. 213 KOVÁCS T. & HEGYESSY G. (1993): Új és ritka bogarak (Coleoptera) Magyarországról. — Folia hist-nat. Mus. Matraensis, 18: 75-79.; SÁR J. (1992): Adatok Kétűjfalu (Baranya megye) bogárfaunájához (Coleoptera). —

Folia ent. hung., 53: 205-224. 123