Vig Károly: A nyugat-magyarországi peremvidék állatvilága kutatásának története (Szombathely, 2000)

ÍZELTLÁBÚAK (ARTHROPODA) TÖRZSE fluviatile, B. foraminosum, B. splendidum, B. stephensi, Poecilus lepidus, Pterostichus transversales, Agonum antennarium, A. gracile, Platynus scrobiculatus, Amara fulvipes, A. lunicollis, A. nitida, Lebia marginata valamint Drorriius marginellus. Ezeken kívül még számos ritka és nem gyakori faj található a felsorolásban. Az őrségi fauna legjellemzőbb tagjai azon fajok közül kerülnek ki, melyek szinte kizárólag csak hazánk nyugati felében honosak. Ilyenek a Cicindela transversalis, Carabus arcensis, Nebria livida, Bembidion doris, Pterostichus transver

salis, Platynus scrobiculatus. A csapadékos éghajlat kedvező a hegyvidéken élő fajok szempontjából, így számuk itt viszonylag magas. E fajok az Őrségben Sokszor lényegesen alacsonyabb fekvésű helyeken élnek, mint az ország egyéb területein. Hegyvidéki és erdőlakó fajok a Cicindela silvicola, Carabus glabratus, Carabus intricatus, Cychrus attenuatus, Cychrus caraboides, Leistus piceus, Bembidion stephensi, Bembidion tibiale, Harpalus marginellus, Molops elatus, Abax parallelus, Lebia marginata és Aptinus bombarda. A gyűjtések túlnyomó többsége valamilyen fenyves társulásban, lombos erdőben vagy a Rába-parton, illetve annak környékén, nedvességkedvelő növénytársulásban történt. Ezzel magyarázható az erdőlakó, valamint a nedves helyeket kedvelő fajok magas száma. A Haliplidae, Dytiscidae, Laccophilidae, Noteridae, Hydroporidae és Gyrinidae családokba tartozó vízibogár fajok példányait ÁDÁM LÁSZLÓ határozta meg (ÁDÁM, 1996a). Az irodalomban ezt megelőzően csak elvétve találunk ezen taxonok őrségi előfordulásával kapcsolatban adatokat (ÁDÁM, 1992, 1994b, 1996c; HORVATOVICH, 1981b). A vizsgálat tárgyát képező családokból 39 faj jelenlétét sikerült kimutatni az Őrségből. A területre az alábbi fajok előfordulása jellemző: Ilybius guttiger, Gaurodytes affinis, Gaurodytes melanarius, Asternus subtilis, Hydroporus nigrita, Hydroporus umbrosus, Hydroporidius melanarius, Bidessus grossepunctatus. Egy faj, a Hydroporus foveolatus újnak bizonyult hazánk faunájára, bár mint jellegzetes alpesi elem, előfordulása újabb megerősítést igényel. A holyvákkal (Staphylinidae) kapcsolatos feldolgozást is ÁDÁM LÁSZLÓ végezte (ÁDÁM, 1996b). Jelen közleményét megelőzően csak elvétve található irodalmi utalás az őrségben előforduló holyva fajokra, szinte csak a pécsi Janus Pannonius Múzeum gyűjteményében őrzött, Őrségből származó holyvafajok gyűjtési adatai ismertek (ÁDÁM, 1995). A család kb. 1200 fajt számlál hazánkban, melyből 334 faj jelenlétét sikerült az Őrségben kimutatni. Az alábbi holyva fajok jellemzőek a területre: Micropeplus longipennis, Olophrum austriacum, Hesperophilus cribricollis, H. defensus, H. pallipes, Nestus phyllobates, Tesnus eumerus, Paederus brevipennis, Bisnius cyanipennis, Paragabrius nigrita, Euryporus picipes, Schinomosa lepida, Tachyporus corpulentus, Gyrophaena williamsi. Az említett fajok legtöbbje csak szórványosan fordul elő Magyarország erdőborította, hűvös és nedves klímájú területein, vagy az Alpokból és a Kárpátokból lefutó vizek mentén. Számos faj kizárólag az Őrségből ismert. Tizenhat faj bizonyult újnak hazánk faunájára: Micropeplus 121