Vig Károly: A nyugat-magyarországi peremvidék állatvilága kutatásának története (Szombathely, 2000)

ÍZELTLÁBÚAK (ARTHROPODA) TÖRZSE értékelése mellett, az ország különböző köz- és magángyűjteményeiben őrzött levélbogár anyagot is revízió alá vette. A területről kimutatott, illetve az irodalom alapján előforduló fajok száma 352. Faunánkra újnak bizonyultak a Cryptocephalus querceti, a Chrysolina eurina és az Oulema duftschmidi nevű fajok (lásd még VÍG és ROZNER, 1996). ÁDÁM LÁSZLÓ a faunateгШetünkről kimutatott ritka vízibogarakat dolgozta fel (ÁDÁM, 1992), melyek között több olyan faj is akad, amelyik csak az Alpokalja területéről került eddig elő. Ezek a következők (zárójelben a gyűjtési hely és idő): Peltodytes rotundatus (Fertő, 1901. április, leg: EHMANN F.); Potamonectes elegáns (Kőszeg, 1900. április, leg: EHMANN F.); Hydroporus melanarius (Csörötnek); Hydroporus nigrita (Kőszegi-hg.); Bidessus grossepunctatus (Farkasfa, Magyarszombatfa). Egy másik közleményében a Heteroceridae családba tartozó ritka bogárfajok hazai elterjedését vizsgálta (ÁDÁM, 1994a). A család fajai közül három érdemel említést. A Heterocerus crinitus és a Heterocerus hispidulus csak az utóbbi években kerültek elő faunaterületürikről: az Őrségből és a Bükkből, míg a Heterocerus flexuosus nevű fajnak csak régi példányai ismertek, amelyeket valószínűleg a Fertő napjainkban osztrák oldalra eső partján gyűjtöttek. A Mátra Múzeum (Gyöngyös) bogárgyűjteményében őrzött vízibogarak közül számosat az Alpokalján gyűjtöttek. Gyűjtési adataik megtalálhatók a szerző 1994-ben publikált dolgozatában (ÁDÁM, 1994b). A hazai csíborok (Hydrophilidae) (valamint Sperchidae, Hydrochidae, Helophoridae és Hydraenidae) fajok „check-list"-jében egyetlen ritka fajt találunk Nyugat-Magyarországról, az Enochus ater-t, amely Fertőrákos mellől ismert. Ennek a mediterrán fajnak legészakibb előfordulási lelőhelyei Ausztriában és hazánkban vannak (CSABAI és SZÉL, 1999). ÁDÁM LÁSZLÓ a tudományra nézve új holyva fajt írt le Dinaraea hungarica (Staphylinidae) név alatt (ÁDÁM, 1994C). A példányt HORVATOVICH SÁNDOR gyűjtötte talajcsapdával Csepregen (1973. június 20.). A holotypust a pécsi Janus Pannonius Múzeum Természettudományi Osztályán őrzik. A pécsi Janus Pannonius Múzeum Természettudományi Osztálya holyvagyűjteményét (Staphylinidae) szintén ÁDÁM LÁSZLÓ dolgozta fel (ÁDÁM, 1995, 1996e, 1998). A gyűjteményben számos Nyugat-magyarországi példány található, illetve több fáj innen került első ízben kimutatásra hazánkból: a Paederus brevipennis Magyarszombatfáról (1978. április 4., leg: HORVATOVICH S.) és Szakonyfalu mellől (1978. április 6., leg: HORVATOVICH S.), a Rugilus mixtus szintén Szakonyfalu mellől (1978. április 6., leg: HORVATOVICH S.) (ÁDÁM, 1995). A közleménymásodik részében szerepel az Euryporuspicipes szőcei (1978. április 7., leg: HORVATOVICH S), valamint á Tachyporus corpulentus szakonyfalui (1978. április 6., leg: HORVATOVICH S.) előfordulása (ÁDÁM, 1996e). A harmadik részben (ÁDÁM, 1998) Nyugat-Magyarország területéről faunára újként kimutatott faj a Gyrophaena williamsi (Szakonyfalu, 1977. augusztus 9., 1977. augusztus 10., 1978. július 13., leg: HORVATOVICH S. és SÁR J.) 119