Vig Károly: A nyugat-magyarországi peremvidék állatvilága kutatásának története (Szombathely, 2000)

AZ ÁLLATTANI KUTATÁSOK TÖRTÉNETE meghonosodott hazánkban és a burgonya egyik legveszélyesebb kártevőjévé vált. A vele foglalkozó tanulmányok között az elsők között van JERMY TIBOR publikációja, amelyben Egyházasfalu, Sajtoskál, Répcelak és Uraiújfalu településeken már 1951ben kimutatta a faj példányait (JERMY, 1951). A faj tömeges Nyugat-magyarországi előfordulása 1952-től számítható (JERMY és SÁRINGER, 1955). Az ötvenes és a hetvenes években az ELTE Állatrendszertani Intézetének kutatói folytattak gyűjtéseket a Kőszegi-hegység, az Őrség és a Vendvidék területén. A LOKSAIMRE és munkatársai által elsősorban talajcsapdával gyűjtött anyag csekély része a Savaria Múzeum Természettudományi Osztályára került, míg nagyobb hányada az intézet pincéjében, alkoholban tárolva várja a feldolgozást. LOKSA IMRE halála után az anyag nagyobbik része a professzor asszisztense segítségével, valamint a gyűjtőnaplók és az egyes tételeket jelző kódszámok alapján még azonosítható. A Kőszegi-hegységből származó talajcsapda-anyagokból viszonylag kevés ment eddig tönkre. A hatalmas anyag feldolgozása egyre inkább sürgető kényszer, hiszen az alkoholos anyag állaga folyamatosan romlik és az intézmény előtt álló költözködés várhatóan jelentős károsodást fog okozni a gyűjteményben.

208 A Magyar Természettudományi Múzeum munkatársai közül ERDŐS JÓZSEF 1944-ben, 1960-ban és 1961-ben, PAPP JENŐ 1967-ben dolgozott a területen, illetve a szőcei tőzegmoha lápon végeztek a múzeum szakemberei 1961-ben gyűjtéseket. Az Alpokalja Természeti Képe" kutatási program első koleopterológiai eredményeit ismertető közleményekig az irodalomban csak szórvány adatokat találunk a terület bogárfaunájával kapcsolatban (CSÍKI, 1941b, 1941c, 1953; KASZAB, 1962a, 1962b; ENDRŐDI, 1967, 1959-1969). Az 1976-ban meginduló Alpokalja Természeti Képe" kutatási programhoz 1979-ben kapcsolódott a nyolc fő amatőr rovarászból álló budapesti koleopterológus csoport. Gyűjtéseik az 1981-ig terjedő időszakban a Kőszegi-hegység területére koncentrálódtak (ROZNER, 1981). A Soproni-hegységben csak CSIBY MÁRIA és TÓTH SÁNDOR végeztek rovartani gyűjtéseket, így bogarakat is csak ők gyűjtöttek. A koleopterológusok nem tevékenykedtek a Soproni-hegységben, s csak kevés gyűjtőnapot töltöttek az Őrség területén. A program második felében a rovartani gyűjtések elsősorban az Őrség és a Vendvidék területén folytak, így jelentős mennyiségű bogár (és más rovar) került a Savaria Múzeum gyűjteményébe. A kiváló amatőr és a későbbiek során bekapcsolódó hivatásos bogarászok tevékenysége révén ismerete208 Az anyag feldolgozása jelentős anyagi hátteret és komoly időráfordítást igényel. FARKAS JÁNOS (ELTE Állatrendszertani és Ökológiai Tanszék, Budapest), KORSÓS ZOLTÁN és MERKL OTTÓ (MTM Állattára, Budapest) részéről néhány évvel ezelőtt kezdeményezés történt a feldolgozás anyagi hátterének megteremtésére, de a pályázatot nem fogadták el. (FARKAS JÁNOS személyes közlése.) 116