Vig Károly: A nyugat-magyarországi peremvidék állatvilága kutatásának története (Szombathely, 2000)

AZ ÁLLATTANI KUTATÁSOK TÖRTÉNETE példány feltehetően szintén Ectobius lapponicus lehetett. A szerző szintén említette a Phyllodromica margináta előfordulását Sopron környékéről. A faj Dél-Európában honos elő, hazai előfordulását azóta nem erősítették meg. PONGRÁCZ SÁNDOR (1940) a Kőszegi-hegységből négy fajt ismertetett {Ectobius lapponicus, Ectobius sylvestris, Phyllodromica maculata maculata, Phyllodromica megerleí). Az Alpokalján a továbbiakban ezen taxon fajait nem vizsgálták, szisztematikus gyűjtések nem történtek. NAGY BARNABÁS és SZÖVÉNYI GERGELY két fajt {Ectobius sylvestris, Phyllodromica megerleí) említettek az Őrség területéről (NAGY és SZÖVÉNYI, 1997). A Kárpát-medence őshonos esótányfajait LUBOMIR VIDLICKA és SZIRÁKI GYÖRGY revideálta. A publikációban az Alpokalja területéről ismert összes példány és irodalmi adat is szerepel (VIDLICKA és SZIRÁKI, 1997). Egyenesszárnyúszerűek (Orthopteroidea) rendcsoportja A korábban egységes csoportként tárgyalt, napjainkban azonban két rendre szétválasztott, „egyenesszárnyúak - Orthoptera" taxonba hazánkban közel 120 faj tartozik.

175 A viszonylagos fajgazdagság ellenére az Alpokalja területének „Orthopterafaunájáról" alig jelent meg közlemény. oO ?• Az első, megbízható feljegyzés hazai sáskajárásról 1009-ből származik! Az ezt követő évszázadok során számtalan sáskajárástól szenvedett az ország, amelyeket a korai krónikások a legtöbb esetben megörökítettek. RÉTHLY ANTAL (1962, 1970) és KADOCSA GYULA (1953) tanulmányaiban rengeteg részletet találhatunk az Alpokalja területéről. Az Európát is végigpusztító sáskajárásokat elsősorban a keleteurópai vándorsáska {Locusta migrator iá)

116 és a hamvas vándorsáska {Locusta danicus)

111 migráló A korábban „egyenesszárnyúak - Orthoptera" néven tárgyalt rendet napjainkra két, rend értékű taxonra bontották, önálló rend lett a tojócsövesek - Ensifera és a tojókampósok Caelifera vagy Orthoptera taxon. (Lásd: RÁcz I. (1996): Polyneoptera. — In: PAPP L. (szerk.): Zootaxonómia, Budapest, 174-182. pp.) Az egyszerűség kedvéért, illetve mert a régebbi faunisztikai munkák egy taxonba sorolva tárgyalják ezen fajokat, egy fejezetben tárgyalom őket. Ezt azzal is jelzem, hogy ha a taxon nevét a korábbi felfogásban használom, akkor idézőjelbe teszem azt. Más szerzők véleménye szerint azonban a Caelifera és Ensifera taxonokat helyesebb továbbra is az Orthoptera rend alrendjeinek tekinteni. Lásd: SZIRÁKI GY. (1996): Ketté kell-e osztani az Orthoptera rendet? — Állattani Köziem., 81: 161-163. и l

l

6 A keleteurópai vándorsáska {Locusta migratoria) a palearktikus régió keleti felében honos. Állandó tenyészőhelyei („költöhelyei") a Fekete-tenger, a Kaszpi-tenger, az Aral-tó és 96