Vig Károly: A nyugat-magyarországi peremvidék állatvilága kutatásának története (Szombathely, 2000)
AZ ÁLLATTANI KUTATÁSOK TÖRTÉNETE Az Alpokalja Természeti Képe" kutatási program keretében megindult intenzív faunakutatás kiterjedt a szitakötőkre is, így a Soproni-hegységben CSIBY MÁRIA és TÓTH SÁNDOR (CSIBY, 1981; TÓTH, 1987a), az Alpokalja egyéb területein pedig ÚJHELYI SÁNDOR tevékenysége emelendő ki (ÚJHELYI, 1981a, 1983, 1993). Ugyanakkor a Fertőn is jelentős faunisztikai eredmények születtek (ANDRIKOVICS és TAKÁCS, 1986a, 1986b). A szomszédos Burgenlandban folyó odonatológiai kutatások (STARK, 1980, 1981, 1982, 1988) számos adattal gyarapították faunisztikai ismereteinket és hozzájárultak a hazai adatok reálisabb értékeléséhez, számos faj veszélyeztetettsége jobb megítéléséhez. A legújabb gyűjtések és az irodalmi adatok teljes körű feldolgozásának köszönhetően napjainkban a Nyugat-magyarországi-peremvidék területéről 57 szitakötő faj előfordulása ismert (AMBRUS et al, 1992). A fajok nagy részének lárva állapotú előfordulását is sikerült kimutatni. A fent idézett publikációban a szerzők feltérképezték az európai szinten is veszélyeztetett fajok elterjedését a területen, meghatározták a természetvédelmi szempontból legértékesebb élőhelyeket és előfordulási adatokat gyűjtöttek az országosan is ritka és veszélyeztetett fajokról. Az Őrség területén végzett intenzív gyűjtések nyomán a területről 50 szitakötő faj jelenlétét sikerült kimutatni, közülük 48 imágó, 36 pedig lárva alakban, vagy exuvium formájában került elő (AMBRUS et al., 1995a). r> • r ! ; Az Alpokalja területéről.említésre méltó a Hemianax ephippiger nevű vándorló faj, amelynek kisebb csapatát 1992-ben a Vadasa II. mesterséges tározón figyelték meg. Itt sikerült a faj első hazai tenyészését is kimutatni (AMBRUS et al., 1995a, 1996a, 1996b). Említésre méltó az Aeshna viridis nevűi fokozottan veszélyeztetett faj jelenléte Sopron mellett (TÓTH, 1987a), amelynek élőfordulása ugyanakkor nem kifejezetten jellemző a területre. A Cordulegaster bideritatus hazánknak csak hat pontjáról ismert. Sajnos a Kőszegi-hegységben, a Szerdahelyi-patak felső folyásánál levő élőhelye a fakitermelés következtében erősen károsodott. Kérdéses, hogy a populáció túlélte-e élőhelyének megsemmisülését. A nem másik faja, a Cordulegaster heros eddig csak a Dunántúl három pontjáról ismert: kettő előfordulása az Alpokalja területére esik (Sopron, Őrség). A térségben európai szinten is jelentős Gomphidae populációk tenyésznek, a Rába folyóban mind a négy hazai Gomphida-Щ előfordul. A fenékjáró poloska (Aphelochirus aestivalis) hazai lelőhelyadatait ismertető közleményben a szerzők néhány ritka szitakötő faj (Calopteryx virgo, Stylurus flavipes, Ophiogomphus cecilia, Onychogomphus forcipatus) Nyugat-magyarországi előfordulását is közölték (AMBRUS et al., 1995b). Egy másik közleményben is található a bajánsenyei tározóból, illetve Vasvár mellől, a Csörnöc-Herpenyőből, 1998-ból származó előfordulási adat (VIZSLÁN és PINQITZER, 1999). 94
