dr. Horváth Sándor: A forradalom polgári arca Vas megyében (Szombathely, 1999)
Bevezető - Csorba László. 1848 – Magyarok a népek tavaszán
16 1848 - Magyarok a népek tavaszán 1848 - Hungarians and the peoples' spring legjobb érv, a leghelyesebb tett, a leginkább odaillő gondolat. A hang sokszor éles volt, a konfliktusok kemények, az indulatok szikrázóak de aligha lehetett másként ott, ahol a vitázok az életüket is feltették a küzdelem sikerére. Történelmi léptékkel mérve azonban ezeknek az ellentéteknek például Kossuth és Görgey vitáinak kisebb a jelentőségük, mert alapvetően nem rajtuk, hanem az abszolutista hatalmak kettős túlerején múlott a magyar szabadságharc sorsa. A katonai összeomlás végső heteiben is fontos gesztusokkal jelezte a Szegedre költöző magyar országgyűlés, hogy a legtragikusabb kérdésekben megértette az idők szavát. Július 28-i ülésén törvénybe iktatta a nemzetiségek szabad nemzeti kifejlődésének lehetőségét és a zsidók teljes egyenjogúsítását. Pár nappal később bekövetkezett a katonai katasztrófa. Bem tábornok július 31-én döntő vereséget szenvedett az orosz túlerőtől Segesvárnál, itt esett el a lánglelkű költő, Petőfi Sándor is. A fősereg pedig augusztus 9-én vesztette el a végső csatát Temesvárnál. Négy napra rá, a világosi fegyverletétellel fejeződött be a fegyveres küzdelem. A győztes önkényuralom súlyos megtorlással vélte helyreállítani a birodalom vezetőinek megcsappant tekintélyét. Mintegy 100 halálos ítéletet hajtottak végre, százak és ezrek kerültek börtönbe, internálásra, kényszerbesorozásra. Pesten agyonlőtték a volt miniszterelnököt, Batthyány Lajost, Aradon pedig kivégezték a honvédsereg 13 főtisztjét. Sírjuk ma a szabadságharc áldozataira emlékezők virággal borított zarándokhelye. Am ha a szabadságharcot le is verte a kétszeres túlerő, a forradalom végső soron mégiscsak győzött, mert legfontosabb vívmányait a győztes önkényuralomnak is el kellett fogadnia. A jobbágyfelszabadítás, a törvény előtti egyenlőség és a közteherviselés visszavonhatatlan alapintézményekké váltak, és elsősorban ezért mondhatjuk, hogy ettől kezdve már nem feudalizmusban, hanem tőkés gazdaságban, polgári társadalomban éltek Magyarország lakói. A magyar forradalom kényszeríttette ki azt a minimumot, ami ettől kezdve megszabta az új kor arculatát. Az sem ment azonban veszendőbe, amit egyelőre felfüggesztett az önkényuralom: mintegy két évtized szívós politikai harcának eredményeként, 1867-ben végül kiegyezésre kényszerült a bécsi udvar, és a polgári parlamentáris államberendezkedést is helyre kellett állítania Magyarországon. Ettől kezdve ennek ing the Crimean War. Hungary in the spring of 1849 was left to fight alone. Tsar Nicholas I of Russia, fearing that revolution might spread to his Polish territories, gladly complied with Francis Joseph's request for assistance, which he sealed by kissing his hand. The war was punctuated by constant disagreements among the political and military leaders. It was certainly not easy to decide, at the critical junctures of that year and a half, which was the most apposite argument, appropriate course or suitable idea. The tone was often sharp, the strife hard and tempers short, but it could hardly have been otherwise when the very lives of the debaters depended on the success of Hungary's struggle. In historical terms, conflicts such as the debates between Kossuth and Görgey were of lesser importance. It was not these that determined the fate of the Hungarian War of Independence, but a superiority of two to one, in favour of the absolutist powers. During the final weeks of military collapse, the National Assembly (which had removed to Szeged) showed by some important gestures that it had grasped the message of the times on the most tragic matters. On July 28 it passed legislation providing the chance of national development for the national minorities and full equality of rights for the Jews. The military catastrophe ensued only a couple of days later, on July 31, when Bern suffered a decisive defeat at the hands of superior Russian forces at Segesvár (Sighisoara), where the ardent poet Sándor Petőfi was among the dead. The main Hungarian army lost its final battle at Temesvár (Timisoara) on August 9. Four days later, the hostilities ended in capitulation at Világos (Siria). The victorious empire sought to restore the prestige of its leaders through absolute rule and harsh reprisals. About a hundred executions took place, while hundreds and thousands of others were imprisoned, interned or forced to enlist. The former prime minister, Lajos Batthyány, was shot by firing squad in Pest, while 13 highranking 'honvéd' officers were executed at Arad. Their grave today is place of pilgrimage, strewn with floral tributes from those who remember victims in the War of Independence. Although the struggle for independence was defeated by forces double in number, the revolution ultimately won after all, because the victorious absolutist monarchy was obliged to accept its most important achievements. The
