Balogh Lajos - Köbölkuti Katalin (szerk.): Szenczy Imre emlékezete (Szombathely, 1999)
Az emlékülés előadásai - Balogh Lajos: Szenczy Imre Szombathelyen őrzött herbáriuma
Balogh Lajos Szenczy Imre Szombathelyen őrzött herbáriuma „Herbarium praestat omni icone” - „A növénygyűjtemény felülmúl minden ábrázolást” - vallotta az élővilág rendszerezésének atyja, a svéd Linné Philosophia botanica című munkájában, 1751-ben. Valóban, a növénygyűjtemények - latin szóval herbáriumok - a növényvilág egyedeinek eredeti dokumentumai. Mint ilyeneket, a megismerés vágyától hajtott ember évszázadok óta létesít, hogy egy-egy táj növényeit, vagy egy-egy növénycsoport képviselőit egybegyűjtse. Ez lehet csak a szépérzék mozgatta, vagy tudományos szándékú cselekedet egyaránt. Mindez sokszor a herbáriumi lapok és a gyűjteményi rendezettség művészi igényű kivitelezésében csúcsosodhat ki, mint arra Szenczy herbáriumában is bőven találhatunk példákat. Emellett tudjuk, hogy a preparálási módszer mellett nagyon sok „múlik” az egyébként nagyon eltérő megtartási minőségű növényeken is. Egy-egy növényfaj vagy növénycsoport alapos tudományos vizsgálata nem nélkülözheti a herbárium bázisát. Erre gondolt Linné is, mikor a növény minden származtatott megjelenítési módja, ábrázolása (rajz, nyomat, festmény) elé helyezte a herbáriumot. Érvényes ez korunkban, a fénykép, film, digitális rögzítés korában is. Szerencsés esetben a szárított növények gyűjteményei évszázadokat is megérhetnek. Legnagyobb veszélyt nem a múzeumbogarak jelentik rájuk nézve, hanem az ember, az ő gondatlanságával, vagy éppen háborúival. Anélkül, hogy most a herbáriumtörténet sárgult lapjain lévő, de a növényeket illetően sokszor meglepően jó színmegtartású, továbbá a cédulák nem fakuló adatainak vaskos kötegeibe lapoznánk, röviden idézzük Búnké Zsuzsannát, a jelenkori magyar herbáriumtörténeti kutatások kimagasló személyiségét. Ő arra az általa felvetett kérdésre, hogy „vannak-e közös vonások a tudományos és művészi alkotómunkában?”, az alábbit jegyzi meg: .....úgy tűnik, hogy közös az objektum szeretete, a mind-jobban-megismerés ösztökélő vágya és a mérlegelés nélküli energiabefektetés. Továbbá az a vágy, hogy másokat részesítsünk munkánk eredményében.”1 Ha betegsége nem gátolná, bizonyosan ő is itt lenne, így csak levélben tudta üdvözölni Szenczy Imrére emlékező rendezvényünket.2 12
