Balogh Lajos - Köbölkuti Katalin (szerk.): Szenczy Imre emlékezete (Szombathely, 1999)

Az emlékülés előadásai - Balogh Lajos: Szenczy Imre Szombathelyen őrzött herbáriuma

Vas megye botanikai kutatása a németalföldi polihisztor, Clusius3 ittjárta óta már mintegy két és fél évszázada szünetelt, mikor a szalónaki Forster4 és a németszentmihályi Schiffer5 orvosságtárosok, mint műkedvelő botanizálók egyes, de annál jelentősebb felfedezéseivel egy időben - még a kőszegi botanikus triász: Freh,6 Waisbecker7 és Piers8 működése előtt több mint fél évszázaddal - színre lép Szenczy Imre9. Pályáját az előző előadásokban ismertetett több oldalú munkásságán kívül végigkísérte növénygyűjtő szenvedélye. Mint a magyar botanika Kitaibel Pál utáni korszakának egyik szorgalmas flórakutatója,10 fáradhatatlanul gyűjtötte a mindenkori életállomása, illetve lakóhelye környezetében élő növényeket. Szabó István keszthelyi professzor ismertette Flutter Mihállyal és Wierzbicki Péterrel folytatott keszthelyi, illetve a Balaton környékére vonatkozó tevékenységét.11 Szenczy hasonlóképpen tanulmányozta a Szombathely és Csorna környéki spontán flórát is, melynek préselt dokumentumait elsősorban a Magyar Nemzeti Múzeumnak küldte el12, de maradtak lapjai Keszthelyen is.13 Botanizált emellett Moson és Fiont vármegyékben, továbbá Buda hegyein és Pest homokján, sőt külföldön, Ausztriában is.

Évfordulós megemlékezésünk alkalmából készített kiállításunkon (1998. novemberében a könyvtárban, decembertől a következő év novemberéig a múzeumban) is látható olyan növény (Gentiana amarella, /mai nevén: Gentianella a., csinos tárnicska/), amelyet Szenczy 1835. évi karinthiai kirándulásán gyűjtött. A turistaság szempontjából a két Apponyi grófot követően, de a magyar botanikusok közt elsőként mászta meg a Gross-Glockner hegyét. Nem akármilyen teljesítmény volt ez a gyenge egészségűnek mondott, 37 éves tudóstól. Útibeszámolójában (1836) többek között ezt írja: „Füvészi szomjamat már honból indultamkor itt reménylém csillapíthatni, ‘s nem hasztalanul; mert e' hegy Flórája kimeríthetetlen bőségü. Itt igazán betű szerinti értelemben használván Berzsenyink' tanácsát, minden órámnak leszakasztám virágait; mert szembe ötlő minden ritkább növénynek, ha másként hozzá férheték, irgalom nélkül táskámba kellett vándorolnia.” A hegy magasain gyűjtött számos növény elősoro- lása után pedig imigyen folytatja: „Ki füvész, az tudja, hogy egy sétára ez nem kis gyűjtemény; az pedig magában értetik, hogy ennyiféle füvek nem találtatnak úgy egymás mellett, mintha vetve volnának; hanem hogy azok’ megszerzése végett igenis szükséges az úttól jobbra, balra eltérni, dombokra mászni, völgyekbe ereszkedni, szóval: fáradni. Azért a' gyönyört, mellyben más nem füvészek fölött részesültem, azoktól nem érzett kettős tikkadtsággal meg is kelle fizetnem.” Befejezve az idézetet: ,,A’ magasnak ‘s fölségesnek mély benyomását viselvén sziveinkben, elhagyók e’ pusztaságot, csöndet ‘s vadont; és lefelé indulánk.

33