Balogh Lajos - Köbölkuti Katalin (szerk.): Szenczy Imre emlékezete (Szombathely, 1999)

Az emlékülés előadásai - Tóth Péter: A klasszika-filológus Szenczy Imre

dolgozgatok." Toldy röviddel ezt követően megköszönte az elvégzett munkát, és további kitartásra biztatta barátját: „áldom az órát, melyben a társaság Kdhez Quintilián mellett folyamodott, s kettősen azt, melyben Kd a munkát felvállalta. Ha az országos nagy változások nem jőnek közbe, hihetőleg immár sajtó alatt volna ...”14 A klasszikus latin retorika tolmácsolását Szenczy 1 848 őszén fejezte be. Ez idő tájt kapta Pestről a kedvező hírt, hogy művének megjelentetésére a kilátástalannak látszó helyzetben is van némi remény. Toldy egyebek mellett e sorokat írta neki: „Éppen most valék Kegyednek jelentendő hogy Quintilian első kötete, miután róla a f. h. 11. tartott ülésben Bártfay társunk referált, immár a budai nyomda igazgatójának kezében van, s e hírrel akartam támogatni esdeklésemet: ne szűnjék meg Kd oly körben munkáltatni folyvást erejét, mely Kd elnémultával teljes árvaságra jutna irodalmunkban: holott én azon irodalmat, mely gyökereit a classi- ca literatura földébe nem ereszti le, jövendőség nélkülinek tartom.(...) de leginkább Cicero de Oratore fekszik szivemen! Mely feladás lenne az a Caesar és Quintilián magyarítójára nézve! S részemről csel volt az, hogy elébb Quintiliánt hoztam javaslatba, tudván hogy ki ezen győzött kitüréssel, nem fog elijedni amattól, ki nem csak sokkal kisebb, de mint nekem látszik, köny- nyebb és háladatosabb is, noha Quintiliánt én szinte a legháladatosb eredetiek közé sorozom. Azonban tomboló örömmel olvasnám a tagadó választ, ha annak oka az volna, hogy az Agricola fordítója most már Tacitus Évkönyveivel akarja - a jelen idők tekintetéből is! - nemzetét gazdagítani, magát pedig halhatatlanná tenni.”15

A kötet kiadásának lehetősége azonban egyre távolodott. Szenczy a nemzeti megmaradás további gondjait és „öngyógyításnak" szánt irodalmi terveit ismét Toldyval osztotta meg: „egyéb foglalatosságaimon kívül Tacitus’ Évkönyveit forditgatom; nem mintha reményem volna ezt valaha bevégezhetni, vagy ha bevégezném, sajtó alá jutását láthatni, hanem mivel e’ colossalis Írónak roppant irmodora nagyon kedvemre szolgál, és nehézségeivel megküzdeni jó gyakorlat.”

Hamarosan azonban egy másfajta feladat is várt rá: szülővárosába helyezték át, és a gimnáziumban a latin nyelv és irodalom tanításával bízták meg. 1850 augusztusában a szombathelyi líceumot felsőbb utasításra egyesítették a gimnáziummal, így létrehozták a „nyolcz osztályú főgymnasiumot". Az intézmény programjának kidolgozását az igazgatóvá kinevezett Szenczyre bízták. Az 1851/52-es iskolai értesítőben már ő vázolta az intézmény helyzetét. A kis kötetet bevezető tanulmányában az

17