Balogh Lajos - Köbölkuti Katalin (szerk.): Szenczy Imre emlékezete (Szombathely, 1999)
Az emlékülés előadásai - Bibliográfia Szenczy Imréről
Ferenczi Zsuzsa Bibliográfia Szenczy Imréről Kiemelkedő jeles vagy emlékezetre méltó tudósok, művészek, politikusok tevékenységét az utókor alkotásaikból és életrajzaikból ismerheti meg. E műfaj igen nagy múltra tekinthet vissza, már az ókori görögöknél magas szintre emelkedett az egyéni életfolyamat és a teljesítmény kölcsönhatásának vizsgálata, pl. Plutarchos: Párhuzamos életrajzok.1 A kétezeréves biográfia sok kiemelkedő darabja ismert: Suetonius: Cézárok élete,2 Vasari: A legkiválóbb festők, szobrászok és építészek élete,3 Sámuel Johnson: Költők élete,4 hogy csak az egészen közismerteket említsem. A tudományos és esztétikai értéket együttesen képviselők mellett ki kell emelni olyan alkotásokat, melyek adatközléseikkel váltak a szellemi munka műszereivé, mint pl. Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái,5 illetve azonos címmel Gulyás Pál6 jelenleg is kiadás alatt lévő nagy gyűjteménye. Az életrajz elkészültének egyik alapfeltétele - főleg korunkban, a felszaporodott információk erdejében -, hogy az átlagból kiemelkedő egyéniségekről személyi bibliográfia álljon rendelkezésre. Ez a bibliográfia-típus azt tűzi ki célul, hogy minden értékelhető közlést számbavegyen, tehát a tárgyul választott valamennyi írását és a róla szóló irodalmat is felmutassa. A Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtár Vasi életrajzi bibliográfiák c. sorozata immár harminchatodik kötete lehetővé teszi, elősegíti Szenczy Imre életének és pályájának vizsgálatát, tevékenységének megismerését, kutatásra hív fel. A Köbölkuti Katalin által szerkesztett bibliográfia közli Szenczy Imre rövid, ám adatgazdag életrajzát. A Szombathelyen született és évtizedeken át itt működő premontrei Szenczy értékes és jellemző alakja volt a tudós tanárok helyi csoportjának. Tóth Péter a bibliográfiában természetesen szereplő tanulmánya (227. tétel) felhívja a figyelmet arra, hogy Szombathelyen a 18. század végén három olyan iskola nyitotta meg kapuit (gimnázium, püspöki szeminárium, királyi líceum), melyek tanárai komoly tekintélyre tettek szert. Munkásságuk nyilván kapcsolatban volt, figyelemmel kísérték egymás tevékenységét, s hatottak is egymásra. 9
